Zajosabbá válik a nagy kékség

Irta: Ladányi László

Miközben az óceán elnyeli a légkörben növekvő mértékben jelenlevő szén-dioxid egy részét, a világtengerek vize egyre savasabbá válik. A savasodás veszélyes változásokat indíthat el a táplálékláncban, amely jelentős mértékben csökkentheti az óceánok biodiverzitását. A Science Online napokban közzétett tanulmány szerint a tengervíz kémhatásának változása elősegítheti azt is, hogy a hanghullámok jóval nagyobb távolságokat tehessenek meg a víz alatt. Így várhatóan az óceánokban tapasztalható háttérzaj – melyhez jelentősen hozzájárul az egyre növekvő hajóforgalom és a víz alatti radarok tevékenysége – növekedni fog. Ez rossz hír minden tengeri élőlénynek (különösen a bálnáknak és a delfineknek), amelynél a hanghullámok fontos szerepet játszanak a tájékozódásban, a nagytávolságú kommunikációban és az élelemszerzésben is.

A kaliforniai Monterey Bay Aquarium Research Institute in Moss Landing kutatócsoportja Keith Hester vezetésével azt vizsgálta, hogy a légkör széndioxid-mennyiségének a növekedése, hogyan járul hozzá ehhez a jelenséghez.

A kutatók már több mint 3 évtizede tudják azt, hogy minél savasabb lesz a tengervíz pH értéke, annál jobb lesz a hangvezető képessége. Habár még nem ismerik a folyamat minden részletét, úgy gondolják összefüggés lehet a tengervíz kémiai összetétele és az általa elnyelt hanghullámok frekvenciája között. Kutatásaikhoz az Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC)) előrejelzéseit vették figyelembe. Ezek szerint 2050-re az óceán pH értéke 0, 3 egységet fog csökkenni. Ez négyszerte gyorsabb, mint az utóbbi 250 évben.

Fotó: Right Whales – forrás: NG. Society

Ma a szén-dioxid kibocsátás harmada, közel 7 milliárd tonna kerül évente az óceánba. Az ipari forradalom óta halmozódó CO2 a tenger savasodását, a pH értékének 0, 1 egységnyi csökkenést okozta. A folyamat gyorsaságát jól mutatja, hogy az óceán pH értéke az elmúlt 24 millió évben 8, 1-8, 2 között ingadozott. Egyedül 23 millió évvel ezelőtt volt olyan savas (pH = 8, 06), mint ebben az évszázadban.

A kutatók a becsléseket összevetették a helyszíni mérésekkel és laborkísérletekkel, hogy teszteljék a tengervíz hangvezető képességet. Figyelembe vették az óceán várható hőmérséklet emelkedését és oxigén tartalmának a csökkenését, amik szintén hatással lehetnek a víz alatti akusztikára. Számításaik szerint 2050-re, ugyanazon az atlanti-óceáni területen a hang 70%-kal messzebb fog terjedni vízfelszín alatt, mint napjainkban. (Pedig már mai érték is 10%-kal nagyobb, mint néhány száz évvel ezelőtt.) Különösen igaz ez az alacsony frekvenciájú jelek és hangok esetében. Utóbbiakat használja a legtöbb tengeri emlős.

Forrás: Science

Az már ma is tapasztalható, hogy a katonai hangradarok képesek felborítani a bálnák kommunikációját 500 kilométeres körzetben. A helyzet az óceánok savasabbá válásával csak romlani fog, mivel csökken a tengervíz hangelnyelő képessége. A magasabb háttérzaj beláthatatlan hatással lehet a bálnákon kívül a delfinekre és azokra a halfajokra, amelyek hanghullámokat használnak a zsákmány beazonosítására, a tájékozódásra és a nagytávolságú kommunikációra.