Oltással védenék az erdei mókusokat
Brit kutatók esélyt látnak arra, hogy kifejlesszék a parapox-vírus ellenszerét. Az amerikai szürkemókus által hordozott vírus ugyanis a szigetországban honos közönséges erdei mókusok állományának drasztikus csökkenéséhez vezetett az elmúlt évszázad során.
Miközben a szürkemókusok száma rohamosan nő Nagy-Britanniában, a közönséges erdeimókus állománya visszaszorulóban van. A több évtizedes folyamat eredményeképpen – a szigetországban honos – vörös bundájú, közönséges erdeimókus (Sciurus vulgaris) egyedszáma Nagy-Britanniában jelenleg mintegy 211 ezerre tehető, ezzel szemben az amerikai szürkemókusé (Sciurus carolinensis) 2, 7 millióra.
A jelenség hátterében a parapox-vírus áll. A szürkemókus által terjesztett, ám rá veszélyt nem jelentő vírus vérzéses bőrsérülést okoz a közönséges erdeimókusnál, amely rövid időn belül az állat pusztulásához vezet.
Az EcoHealth című szaklapban, napokban megjelent cikkben brit zoológusok arról számoltak be, hogy néhány mókusnál a szervezet természetes védekezését figyelték meg. Tony Sainsbury, a londoni Zoológiai Intézet munkatársa által vezetett kutatócsoport 1993 és 2005 között 500 mókustetemet vizsgált meg. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogyan terjed a vírus ezekben az állatokban, és azok hogyan védekeznek a betegség ellen.
A kutatóknak nyolc esetben sikerült antitestet találniuk a mókusok szervezetében. „Ez azt jelzi, hogy ezek az állatok valamikor találkoztak a vírussal, de vagy nem betegedtek meg, vagy ha megbetegedtek, sikerült meggyógyulniuk” – mondta Sainsbury. Ez a felfedezés bíztatólag hat a kutatókra, hiszen ha ezek az állatok képesek antitestet termelni, van remény, hogy ellenszer kifejlesztésével védelmet nyújthatnak számukra.
Drasztikus megoldáshoz folyamodtak
Ez a módszer sokkal kifinomultabbnak tűnik ahhoz képest, amelyhez skót biológusok folyamodtak idén nyáron. A skót környezetvédelmi minisztérium támogatásával nagyszabású akcióba kezdtek az amerikai szürke mókus állományának csökkentése érdekében. A keleti és a nyugati partvidék között húzódó egy közel 25 kilométer széles sávban élvefogó csapdákkal gyűjtötték be a szürkemókusokat, majd lelőtték őket.
A jövőben esetleg kifejlesztésre kerülő ellenanyag valószínűleg nem eredményez majd ilyen gyors hatást. A szer kifejlesztése évekig is eltarthat, és tetemes összeget emészt majd fel.
A közönséges erdeimókus egész Eurázsiában őshonos, több mint 40 alfaja ismert. Az amerikai kontinensről származó vetélytárs, a szürkemókus a 19. században hobbiállatként jelent meg Angliában. A szigetországon kívül egyelőre még csak Olaszországban figyelték meg a faj ilyen mértékű elszaporodását. Mint arról a National Geographic Online korábban beszámolt, egy hazai felmérés kimutatta, hogy a magyarországi közönséges mókus állománya stabil, de nálunk is potenciális veszélyforrást jelent a szürke mókus megjelenése, ugyanis jelenleg nem tiltja jogszabály ennek a fajnak a behozatalát és értékesítését vagy hobbiállatként való tartását. Ez utóbbira pedig már van példa hazánkban.
Kapcsolódó cikkeink: