Kenguru és ember – közeli rokonok?
Genetikai vizsgálatok megállapították, hogy a kenguruk őse a mai Kína területén jött létre, s az állat génállománya eddig sosem sejtett mértékben áll közel az emberéhez.
Az Ausztrália címerállataként valamint a kontinensállam jelképeként is ismert erszényes emlősök teljes géntérképét a világon először tárták föl a Centre of Excellence for Kangaroo Genomics (CEKG) kutatói. A teljes génállomány fölvétele után az állami finanszírozásból működő kutatóintézet munkatársai arra a meglepő következtetésre jutottak, hogy a kenguruk és az emberek genetikailag sok tekintetben megegyeznek. Nyilván föllelhető jó néhány differencia, valamiből több, másból kevesebb van nekünk, azonban jó néhány gén megegyezik, sőt ezeknek a sorrendje is azonos. Az előzetes feltételezések teljes keveredést prognosztizáltak a kenguru és az ember genomjai között, azonban kiderült, hogy az emberi génállomány zöme a kenguruk genomjaiban is hiánytalanul megtalálható, ráadásul azonos sorrendben – jelentette ki Jenny Graves, a CEKG igazgatója.Az eddigi föltevések az emberek és a kenguruk legközelebbi közös ősét 150 millió esztendősre tették. Ez azt jelenti, hogy a hagyományos álláspont alapján az ember és az erszényesek törzsfejlődése mintegy 150 millió évvel ezelőtt elvált egymástól, tehát a földtörténeti középidő (mezozoikum) óta külön úton halad. Érdekes összehasonlítás lehet az ember és az egér közös elődje korának meghatározása, ami jelenlegi ismereteink szerint 70 millió év.
A géntérképezés azt is megállapítja, hogy a Kenguruk feltehetően a mai Kína egykori vidékén alakultak ki, ahonnan először Dél-Amerikába, majd onnan Ausztráliába illetőleg a déli sarkvidékre vándoroltak. Az óidő végén, a perm időszakban létrejött, majd a középidőben fokozatosan földarabolódó, valamenniy szárazulatot magába foglaló őskontinens, a Pangea egyes darabjai lassan már annyira eltávolodtak egymástól, hogy a kenguruk csupán a nagy déli kontinens, a Gondwana területén, mára pedig kizárólag Ausztráliában maradtak fönn.