Műholdakkal a megmentett delfinek nyomában
A sikeres mentés óta műholdas nyomkövetőkkel is figyelemmel kísérik a Tasmániánál partra vetődött és megmentett gömbölyűfejű delfinek mozgását.
Az állatok november 22-én sodródtak partra. Az eredetileg 64 főből álló csordából 52 állatot már holtan találtak, a megmaradt tucatnyi tengeri emlős közül a tasmániai állatvédelmi szakemberek végül 11 egyedet tudtak megmenteni.
A mentés fontos része volt az állandó locsolás, mert ilyenkor az egyik legnagyobb veszély az, hogy a cetek teste fölhevül, és az állatok kiszáradnak. A vízrebocsátás végül a partra vetődés helyétől mintegy 12 km-re, egy mélyebb partszakaszon zajlott le a dagály segítségével, és páratlanul sikeres volt. Nagyon ritka ugyanis, hogy sikerül életben tartani és megmenteni olyan tengeri emlősöket, amelyek csoportosan vetődnek partra.
A mentés közben az egyedekre GPS-es nyomkövetőt szereltek, hogy a műholdas globális helymeghatározó rendszer segítségével figyelemmel kísérhessék mozgásukat. A GPS adatok szerint az állatok jól vannak, a csapat megmaradt delfinjei együtt maradtak. A legkorábbi és legkésőbbi vízbe engedés között több mint három óra telt el, de az állatok megvárták egymást. Minden okunk megvan feltételezni, hogy a csorda túlélési esélyei jók – fogalmazott Rosemary Gales a mentőakció vezetője.
Az elpusztult példányokat vasárnap közös sírban temették el.
Az aranyló folyó nyomában
A 2022-es aszály után meglepett minket a természet, és úgy néz ki, mintha be akarná pótolni az előző évi csapadék elmaradását. Ősszel és télen is bővebben hullott az égi áldás, májusban pedig rárakott még egy lapáttal. A bőséges csapadék hatására beindult a növényvilág, és szinte bármerre megyünk, fantasztikus színes réteket találunk. Szerencsésen feltöltődött a 2022-ben teljesen kiszáradt lakiteleki Dög-Tisza is. A víz felszínét dús növényzet lepte el és május közepére egy csapásra aranyló folyóvá változott.
Tűlevelű erdők madara
Pár évvel ezelőtt sokat kirándultunk a Bükkben, ott is a magasabb régiókban. Mesés májusi hajnalokon vagy szeptemberi reggeleken Bánkútról ereszkedtünk le a Nagy-mezőre. Itt fent, a nagy lucfenyős erdőben mindig megütötte fülünket a kormosfejű cinege (Parus montanus) „zsé-zsé-zsé-zsé” hívogatója.
Különös különbségeket eredményez a dingókerítés
Ausztrália híres dingókerítésének két oldalán élő kenguruk közt különös különbségeket tárt fel egy új kutatás.
Újabb madárbiztos kukák a fővárosban
Ismert jelenség, hogy
Útjelzőt épít magának egy hangya
Egy sivatagi hangya extra magasra építi a fészkénél lévő dombot ha nincs más látható útjelző a környezetében, így az élelmet gyűjtő dolgozók könnyen és gyorsan hazatalálnak.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
