2009 a gorilla éve lesz
A gorillák a Föld legveszélyeztetettebb állatfajai közé tartoznak, ezért 2009-ben az ENSZ e főemlősök megmentését tűzi zászlajára.
II. Albert monacói herceg nyitotta meg december 1-én az ENSZ keretei között működő Költöző Vadállatok Megmentése Egyezményének (CMS) éves konferenciáját Rómában, s egyben bejelentette, hogy az Egyezmény a 2009-es évet a gorillák megmentéséért folytatott küzdelemnek szenteli.
A gorillák Nyugat- és Közép-Afrika trópusi esőerdőiben élnek. Különösen az Ugandában, Ruandában és Kelet-Kongóban élő keleti hegyi gorillák (róluk készült a Dian Fossey kutatómunkáját bemutató Gorillák a ködben c. film is) száma aggasztóan alacsony, összlétszámuk nem éri el az ezret.
A gorillákra leselkedő legfőbb veszélyforrások az ebola és az orvvadászat, illetve élőhelyeiket nagymértékben fenyegeti az erdőirtás és a közelben dúló fegyveres konfliktusok. Nem csak a feketepiacon jó áron eladható kölykök miatt gyilkolják a nagymajmokat az orvvadászok, a helybéliek a húsukat is szívesen fogyasztják. A CMS kezdeményezése is elsősorban az orvvadászat ellen fog irányulni, a gorilla-megfigyelő turistaösvényekből származó bevételekből főként a vadőrök munkáját fogják anyagilag támogatni.
A konferencia célja mindezen túlmenően a világon leginkább veszélyeztetett mintegy 30 faj védelme javításának megvitatása. De a számokat tekintve még ennél is elkeserítőbb a helyzet: egy, a nyáron kiadott jelentés szerint a főemlősök 634 fajának és alfajának mintegy fele került a kihalás szélére a környezetszennyezés és a klímaváltozás okozta élőhelyek pusztulása, valamint a túlvadászás következtében. A legrosszabb helyzetben nem is Afrika, hanem Ázsia állatvilága van: az ott élő főemlősök 70%-a szerepel a legveszélyeztetettebb fajok nemzetközi listáján.
Kapcsolódó cikk:
Amerikai eredetűek lehetnek a nappali lepkék
Egy új kutatásban a nappali lepkék földrajzi eredetét, elterjedésüket és tápnövényeiket vizsgálták.
Különös növényi képességek
Egy új kutatás szerint a növények még idegrendszer nélkül is meg tudják különböztetni azt, amikor megfogjuk, s amikor elengedjük őket.
Az aranyló folyó nyomában
A 2022-es aszály után meglepett minket a természet, és úgy néz ki, mintha be akarná pótolni az előző évi csapadék elmaradását. Ősszel és télen is bővebben hullott az égi áldás, májusban pedig rárakott még egy lapáttal. A bőséges csapadék hatására beindult a növényvilág, és szinte bármerre megyünk, fantasztikus színes réteket találunk. Szerencsésen feltöltődött a 2022-ben teljesen kiszáradt lakiteleki Dög-Tisza is. A víz felszínét dús növényzet lepte el és május közepére egy csapásra aranyló folyóvá változott.
Tűlevelű erdők madara
Pár évvel ezelőtt sokat kirándultunk a Bükkben, ott is a magasabb régiókban. Mesés májusi hajnalokon vagy szeptemberi reggeleken Bánkútról ereszkedtünk le a Nagy-mezőre. Itt fent, a nagy lucfenyős erdőben mindig megütötte fülünket a kormosfejű cinege (Parus montanus) „zsé-zsé-zsé-zsé” hívogatója.
Különös különbségeket eredményez a dingókerítés
Ausztrália híres dingókerítésének két oldalán élő kenguruk közt különös különbségeket tárt fel egy új kutatás.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
