Borbála, Barbara, János2020. december 04., péntek
Természet

Kalahári – Esőre várva

2009.01.07.Admin
National Geographic Magyarország

Lenyűgöző, kétarcú világ a Kalahári-medence. Egyszer Paradicsom, máskor Pokol. Pillantsunk bele a meglepően gazdag állatvilágába a National Geographic Channel segítségével!

Lenyűgöző, kétarcú világ a Kalahári-medence. Azokban az években, amikor minden jól alakul, tehát jön az eső, robbanásszerűen életre kel az egyébként kopár vidék. Ha viszont nem érkezik csapadék, földi pokollá változik. Pillantsunk bele a Kalahári meglepően gazdag állatvilágába a National Geographic Channel segítségével!

A Kalahári-medence északi részét egy hatalmas folyó, az Okavango varázsolja üde zölddé 1500 kilométerre a tengertől. Innen délkeletre egy kiszáradt tómeder terpeszkedik, amelyben egykor Afrika legnagyobb tava hullámzott. Ma már csak a nyomaival lehet találkozni, a Makgadikgadi sós síkság formájában. A belőle nyugati irányba tartó Botletle folyó medre a kevés eső miatt évek óta szárazon kanyarog, de az élővilág számára ilyenkor is az élet forrása marad. A zebrák és a gnúk tökéletesen alkalmazkodtak a Kalahári – az aszályt esőzésekkel, az ínséget bőséggel vegyítő – szélsőséges változékonyságához.

Amikor szárazság van
Száraz időszakban a folyópartra leereszkedő gnúkat se rohanó ár, se mohó krokodilok nem várják. Csak homok. Ennek ellenére ekkor is állatok ezrei keresik fel a folyót, hogy a kiszáradt meder mélyedéseiben felszivárgó talajvízzel oltsák szomjukat. A krokodilok évtizedekkel ezelőtt a folyóval jutottak ide. Bár élőhelyük szárazzá vált, rendületlenül kitartanak, és még szaporodnak is a visszamaradt tavacskákban és part menti barlangokban.

A Kalahári leopárdjai
A sivatagi nagymacskákról nagyszerű film látható a National Geographic Channelen.
Mikor? Január 9-én pénteken 10:00 és 17:00, illetve 10-én szombaton 8:00 órakor.

Hónapokkal a legutóbbi eső után az egyes állatfajok ösztönös stratégiát alkalmazva keresnek vizet a száraz folyómederben. A zebrák addig kaparják a homokot, amíg szivárogni nem kezd a magasan álló talajvíz. A zebra- és gnúcsordák által kikapart pocsolyák előnyeit pusztai tyúkok százai használják ki. A hím madarak szivacsos melltollazata magába szívja a nedvességet, így megfelelő mennyiségű vizet képesek hazaszállítani kicsinyeiknek. Élőhelyükön, a sivatagi tüskés bozótosokban biztonságban érezhetik magukat, itt azonban nincs, ami eltakarja őket a ragadozók tekintete elől. Éppen ezért a pusztai tyúkok csak másodperceket töltenek ivással és tollazatuk benedvesítésével, utána már repülnek is vissza fészkeik felé, amelyek akár 80 kilométerre is lehetnek a folyótól.

Hatalmas lábaikkal az elefántok gyakran szélesítik ki a pocsolyákat, vagy hoznak létre újabbakat. Ha a szükség úgy kívánja, ormányukkal és agyaraikkal mély lyukakat ásnak a homokba, hogy friss vízhez jussanak. Az elefántcsordáknak nap mint nap hatalmas távolságokat kell megtenniük a folyómedertől a legközelebbi legelőkig.

Miután a Botletle közelében fekvő legelők füve elfogyott, a zebráknak egyre hosszabb utat kell megtenniük a vízhez. Végül már szinte minden idejüket és energiájukat a vándorlás emészti fel, és alig hogy elkezdenek legelni, már indulhatnak is vissza a folyóhoz. Ráadásul versenytársaik is akadnak. A termeszek rengeteg füvet fogyasztanak; egyes területeken többet, mint maguk a nagytestű növényevők, és ahol táplálkoznak, letarolt pusztaságot hagynak maguk után. A termeszeknek a táplálékuk és a talaj nedvességtartalmán kívül nincs szükségük vízre, így esetükben a víz és az élelem nem esik távol egymástól. A zebrák számára azonban nincs más választás, mint naponta megtenni forrósággal és porral kikövezett zarándokútjukat.

A szárazság fokozódásával a pusztai tyúkok elrepülnek az utolsó tavacskák irányába. Az itt rekedt halak órái meg vannak számlálva.

Végre jön az eső
A távolban gyülekező fellegek és a távoli mennydörgések a növényevő csordák számára is jelzik, hogy végre eljött az ő idejük. Az esőzések nyomában kelet felé indulnak, hogy több száz kilométeres vándorlás árán friss vizet és üde legelőket keressenek.

 A termeszek a Kalahári sok táján a legnagyobb tömeget adó állatfaj.

A termeszek a Kalahári sok táján a legnagyobb tömeget adó állatfaj.

Az időjárásban beállt változás hatására a termeszvárak élete is felbolydul. A környezetükhöz kiválóan alkalmazkodott rovarok légkondicionált otthont teremtettek maguknak a sivatag közepén. Több százezer egyedből álló kolóniáknak othont adó termeszvár legmélyén lakik a milliónyi utódnak életet adó királynő – egy gigantikus tojásrakó gépezet. Méreteit jól jellemzi, hogy saját erejéből meg se tud mozdulni. Kamráját csak úgy tudja elhagyni, ha a dolgozók kitágítják előtte az ajtót. A termeszek agyagból tapasztott váraiba csak néhány ragadozó törhet be a siker reményében. Ilyen a tobzoska, akit a természet erős karmokkal és páncélzattal, valamint saját testhosszának felét elérő nyelvvel szerelt fel. Ha megtizedelte a termeszvár lakóit, viszont a királynő sértetlen maradt, a termeszvár hamar újból életre kel.

 A flamingók másfélezer kilométeres távolságbó is megérzik az eső közeledtét

A flamingók másfélezer kilométeres távolságbó is megérzik az eső közeledtét

A vihar lenyűgöző látványosságot hoz. Flamingók tízezrei vonulnak át a sivatag sötétségbe borult egén. Pihenés nélkül repültek idáig óceánparti táplálkozó területükről. Hogy miként érezték meg az eső közeledtét másfélezer kilométeres távolságból, senki sem tudja. Azokban az időkben, amikor a bőséges csapadéknak köszönhetően a Makgadikgadi-tó még létezett, a flamingók az egész évet itt töltötték. Napjainkban viszont csak arra az időre térnek vissza, amíg a mederben ismét víz hullámzik. A sekély tó szintje gyorsan emelkedik – rövid életű, de robbanásszerű változást előidézve. A víz hatására az ősi tó fenekén tetszhalott állapotban várakozó állatok egyszerre életre kelnek, és ízletes lakomául szolgálnak a flamingók számára, akik rákokat és más gerincteleneket szűrnek ki az iszapos vízből. Ha az esőzések tovább folytatódnak, a flamingók évezredeken át használt, ősi fészkelőhelyeiken szaporodhatnak.

A füves puszták megújult tavainak köszönhetően a zebrák ivó- és táplálkozó helye ismét közel került egymáshoz. Míg a csordák birtokba veszik a több ezer négyzetkilométernyi füves legelőt, a flamingók ősi élőhelyük felé tartanak.

Az esők érkeztének számos apró jele van. Emelkedik a páratartalom, csökken a hőmérséklet és puhábbá válik a talaj. Mindezek jól fogható üzenetek a spórák és magvak számára, hogy itt az ébredés ideje. Immár minden feltétele adott, hogy a természet kitörölje az álmot a szeméből, és egy új nemzedéknek adjon életet.

 A Kalahári egyik legfurcsább lakója az ökörbéka akkora mint egy lapostányér.

A Kalahári egyik legfurcsább lakója az ökörbéka akkora mint egy lapostányér.

A heves esőzések a Kalahári egyik legfurcsább lakóját is kiszabadítják önként ásott sírjából. Az afrikai ökörbéka akkora, mint egy lapostányér, és két nagy ambíciója van: a táplálkozás és a szaporodás. Táplálékul a kolóniájukban egyedüliként szaporodni képes szárnyas termeszek szolgálnak, akik szintén éppen az eső eljövetelét használják föl arra, hogy párosodjanak, és új kolóniát hozzanak létre.
A jövő királyaiként és királynőiként hosszú ideje készülnek a fontos pillanatra, azonban a lassú és esetlen termeszek váruk falain kívül teljesen védtelenek. Amint megjelennek, feltűnnek az éhes ragadozók. A gyíkoknak még az előtt kell elkapniuk őket, hogy szárnyra kelnének. A méteresnél is magasabb marabuk is termeszeket fogyasztanak. De a termeszbőség egy asztalhoz ülteti a bukázó sast és az ázsiai kóborló pusztai sast is. A lakoma maradványai a termeszek a térség ökológiai egyensúlyának fenntartásában betöltött pótolhatatlan szerepéről mesélnek. E rovarok milliói közül alig néhány éri meg a párosodás pillanatát. Ekkor egy nőstény megszabadul szárnyaitól, és csábító illatot kibocsátva megadja a jelet a hímnek. Az újdonsült pár befúrja magát az eső által feláztatott talajba, ahol – ha szerencséjük van – megvethetik egy új kolónia alapjait.

A sok víz és a hatalmas rovarbőség piroscsőrű szövőmadarak százezreit vonzza a Kalahári-medencébe. Egyes helyeken a vízparti akácia-ligetek szinte roskadoznak kicsiny fészkeiktől, amelyek valóságos egyedszám-robbanást ígérnek.

Az esőfelhők nyomában virágba borul a sivatag. Az egészen aprótól a hatalmasig, az élet ezer arcával találkozhatunk a megelevenedő Kalaháriban. A rovarok kis méretekben ugyanazon kihívásokkal néznek szembe, mint nagyobb társaik: táplálékot gyűjtenek, szaporodnak, és búvóhelyet keresnek, mielőtt a víz ismét eltűnik a környékről. Egyes fajok esetében napok alatt lezajlik a teljes ciklus, másoknál hónapokig is eltart a folyamat. Minél fürgébb egy faj, annál nagyobb az esélye a túlélésre.
A Kalahári lakói halálos versenyfutásban vannak az idővel.

Az életben maradásért vívott idegőrlő harc terhe alól felszabadult zebrák számára eljött a játék, a nőstényekért való vetélkedés és a párosodás ideje. Gyorsan ki kell használniuk a bőséges víz és az üde legelők nyújtotta előnyöket, mert a gondtalan napok gyorsan tovaröppennek.

A hatalmas esőzéseknek köszönhetően a flamingók látványosan szaporodnak.
Közel ötvenezer fiatal tömörül össze élő szigeteket alkotva. A hatalmas sekély tó bőséges élelemforrásul szolgál számukra, és a legtöbb ragadozótól is védelmet nyújt. A kis flamingók három költési hullámot követően láttak napvilágot, így különböző fejlődési stádiumban vannak. Míg az elsők már szárnyra kaptak, a második csoportba tartozók még röpképtelenek. A harmadik hullám még ki se kelt a tojásból. A flamingók fészkeiben fiókák ezrei várják, hogy kiköltsék őket. Küszöbön a katasztrófa. Mind több jel utal rá, hogy fogytán az idő. A víz rohamosan apad. Fészkelőhelyük hamarosan ismét kietlen sós tómederré változik.

A szárazság ismét átveszi uralmát
A legelők is gyorsan kopárrá válnak. Itt az ideje elhagyni a területet. Az újjászületés időszaka elteltével a növényevő csordák visszatérnek a Botletle folyó medrének pocsolyáihoz. A csábítóan gazdag legelőknek hosszú hónapokra búcsút kell mondaniuk. A csordák elvonultával a füves puszták tökéletesen kihaltnak tűnnek. Mielőtt az egykori pocsolyák medre teljesen megkeményedik, az utolsó ökörbékák is beássák magukat. Lehet, hogy évek telnek el, mire ismét kimásznak sírjukból. A száraz évszak újból átveszi az uralmat a Kalahári-medencében.

A sós tómederben egyre fogy a víz, reménytelen helyzetbe sodorva a kis flamingókat. Összefüggő vízfelület már csak a fészkelőhelytől északra, a tómeder pereménél található. A kifejlett madarak többsége már átköltözött ebbe az utolsó menedékbe. De röpképtelen kicsinyeik gyalog kénytelenek nekivágni az útnak. Több mint 150 kilométer vár rájuk. Sokan közülük soha nem fognak megérkezni.
A tómederben visszamaradt víz túltelített sóoldattá vált, amelyből a további párolgás hatására rózsaszínes sórétegek csapódnak ki. A fészkelőhelyük elhagyására kényszerült flamingók távol kicsinyeiktől, a már jócskán összezsugorodott tómeder szélénél sorakozó pocsolyáknál gyülekeznek. A környéken ezek jelentik az egyetlen táplálékforrást, de a vízszint itt is gyorsan apad. Végül a fészkelőhelyet övező tó teljesen elpárolog, és a helyét végtelenbe nyújtózó tüzes sósivatag foglalja el. A felnőttek által terelt kis flamingók erőltetett menetben próbálnak menekülni. Az iszap és a zsenge kor béklyójában sínylődő madarak sorsa úgy tűnik, megpecsételtetett. A napok hetekké nyúlnak. De a fiókák még kitartanak. A szülők esténként hosszú kilométereket repülnek, hogy felkeressék fiókáikat, és ellássák őket a túléléshez szükséges táplálékkal. A fiatal madarak szüleik útmutatását követve elszántan próbálják elérni a tó partját. De a felnőttek repülési irányát a szél erősen befolyásolja, és kicsinyeik olykor eltérnek az útiránytól, ami tovább hosszabbítja gyötrelmes menetelésüket. A tüzes felszínen vánszorogva az éles sókristályok megsebzik lábaikat. A kisebb fiókák némelyikének egy még kegyetlenebb terhet is el kell viselnie: szárnyaik csúcsáról betonkeménységűre szilárdult sárgolyók csüngnek alá. Vannak évek, amikor ötvenezer útra kelő fiókából egy sem ér célba.

 A tó helyét végtelenbe nyújtózó tüzes sósivatag foglalja el.

A tó helyét végtelenbe nyújtózó tüzes sósivatag foglalja el.

De az élet nem hagyta el Makgadikgadi-t. Csak elbújt egy időre. Homokszemeknek álcázva magukat, a tó kicsiny élőlényeinek petéi és spórái mély álomban várják a következő esőket. Gondos anyaként a Kalahári még ezeken a kietlen tájakon is lelkiismeretesen vigyáz a jövő biztosítékait jelentő magvakra. Az esőzések előbb vagy utóbb visszatérnek a szomjúság birodalmába, és ismét összegyűjtik a szétszóródott tömegeket.

Kapcsolódó cikk:
Műholdképen az Okavango-delta

Hozzászólások

A tengeri angyalok és tengeri pillangók igen ellenálló állatkák

A tengeri angyalok és tengeri pillangók igen ellenálló állatkák

A pteropodák, vagyis tengeri pillangók és tengeri

Nádasok rejtekén élő madár

Nádasok rejtekén élő madár

A Balatonederics határában fekvő, természetvédelmi terület egy szórványos madárfajáról már régóta tervezem, hogy írok pár sort.

Ön is szavazhat kedvenc természetfotójára

Ön is szavazhat kedvenc természetfotójára

A Londoni Természettudományi Múzeum által szervezett pályázat a természetfotók legrangosabb versenye.

Madarak fényben és árnyékban

Madarak fényben és árnyékban

Az Envirotis – Madarak fényben és árnyékban fotópályázat online díjátadójára került sor 2020 november végén.

Hódok segíthetnek megakadályozni a nagy áradásokat Angliában

Hódok segíthetnek megakadályozni a nagy áradásokat Angliában

Több mint négyszáz év után először épült hódgát a délnyugat-angliai Exmoor területén.

National Geographic 2020. novemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

11 160 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket