A hazai természetvédelem sikertörténete: a túzok

A túzok (Otis tarda) Európa legnagyobb testű madara. Méretre nagyjából a pulykával egyezik meg, de vele ellentétben jól tud repülni annak ellenére, hogy erős futólábainak köszönhetően alapvetően a földlakó madarak közé tartozik. Jellegzetes élőhelye a nyílt füves puszta. Élőhelyeinek pusztulása és feldarabolódása – ami az intenzív mezőgazdasági művelés kiterjedésének róható fel – következtében a 20. században Európa-szerte megfogyatkozott az állománya, sőt, egyes országokból teljesen el is tűnt a faj. Európai egyedszámát jelenleg 15 ezerre becsülik, a legtöbb túzok Spanyolországban él. A legnagyobb egybefüggő európai dürgő- és fészkelőhely viszont Magyarországon, a Körös–Maros Nemzeti Park területén (dévaványai túzokrezervátum) található.

Hazánkban 1970 óta fokozottan védett madár a túzok. A természetvédelmi szakemberek azóta küzdenek az egyedszám növeléséért, aminek eredményeképp 1990-ban az 1100–1200 példány körül stabilizálódott. 2004-ben indult el egy országos szinten koordinált, az Európai Unió LIFE Nature pályázati keretéből társfinanszírozott projekt a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága és kilenc partnerszervezete sikeres pályázatának köszönhetően. A kitűzött cél a hazai túzokállomány 10 százalékos növekedésének elérése volt 2008-ig, a program lezárultáig. A projekt keretében számos élőhelyvédelmi lépést tettek az ország kilenc legjelentősebb olyan területén, ahol a túzok él. A legfontosabb intézkedések közé tartoztak a fészekvédelem, a dürgőhelyek nyugalmának és a téli táplálék biztosítása, az elektromos vezetékek föld alá helyezése, illetve fluoreszkáló testekkel való jelzése (a repülő madarak védelme érdekében). Nyolc mintaterületen mintegy 2000 hektár földterület megvásárlására került sor, s ezeken a túzokvédelmi területeken a madár ökológiai igényeinek megfelelő élőhelyet alakítottak ki: visszagyepesítést, lucerna- és repcetelepítést végeztek, illetve a földterület egy részét ugaron hagyták.

Az eredmények a legszebb reményeket is felülmúlták: 2008 tavaszán közel 1400 példányt számoltak össze a szakemberek.

A túzok élőhelyi adottságaiból illetve rejtőzködő életmódjából adódóan azonban a téli számlálások pontosabb képet adnak az egyedszámról, ezért a felmérést megismételték 2009 januárjában. A legfrissebb felmérésben már 1582 túzokot számoltak össze. Ráadásul az egyik élőhelyen, a Mosoni-síkon – amely a magyar–osztrák–szlovák hármas határon terül el – az adott időben 310 példány a határ osztrák oldalán tartózkodott, így ezek nem kerültek fel a lajstromra. A program eredményeképpen több magyarországi élőhelyen is egyértelmű gyarapodásnak indultak a részpopulációk, és a túzokok egyes korábban megszűnt élőhelyeikre is visszatértek. A projekt járulékos haszna is fontos a természetvédelem számára, hiszen a túzok védelme érdekében tett intézkedések sok egyéb, a pusztai élőhelyekhez, illetve az intenzív művelésű mezőgazdasági környezethez alkalmazkodott fajt is kedvezőbb helyzetbe hoznak.

Horváth Anikó

Kapcsolódó cikkek: