A hazai természetvédelem sikertörténete: a túzok
A természetvédelmi intézkedések következtében a fokozottan védett és több országban a kihalás szélére sodródott madárfaj egyedszáma örvendetes gyarapodásnak indult hazánkban.
A túzok (Otis tarda) Európa legnagyobb testű madara. Méretre nagyjából a pulykával egyezik meg, de vele ellentétben jól tud repülni annak ellenére, hogy erős futólábainak köszönhetően alapvetően a földlakó madarak közé tartozik. Jellegzetes élőhelye a nyílt füves puszta. Élőhelyeinek pusztulása és feldarabolódása – ami az intenzív mezőgazdasági művelés kiterjedésének róható fel – következtében a 20. században Európa-szerte megfogyatkozott az állománya, sőt, egyes országokból teljesen el is tűnt a faj. Európai egyedszámát jelenleg 15 ezerre becsülik, a legtöbb túzok Spanyolországban él. A legnagyobb egybefüggő európai dürgő- és fészkelőhely viszont Magyarországon, a Körös–Maros Nemzeti Park területén (dévaványai túzokrezervátum) található.
Hazánkban 1970 óta fokozottan védett madár a túzok. A természetvédelmi szakemberek azóta küzdenek az egyedszám növeléséért, aminek eredményeképp 1990-ban az 1100–1200 példány körül stabilizálódott. 2004-ben indult el egy országos szinten koordinált, az Európai Unió LIFE Nature pályázati keretéből társfinanszírozott projekt a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága és kilenc partnerszervezete sikeres pályázatának köszönhetően. A kitűzött cél a hazai túzokállomány 10 százalékos növekedésének elérése volt 2008-ig, a program lezárultáig. A projekt keretében számos élőhelyvédelmi lépést tettek az ország kilenc legjelentősebb olyan területén, ahol a túzok él. A legfontosabb intézkedések közé tartoztak a fészekvédelem, a dürgőhelyek nyugalmának és a téli táplálék biztosítása, az elektromos vezetékek föld alá helyezése, illetve fluoreszkáló testekkel való jelzése (a repülő madarak védelme érdekében). Nyolc mintaterületen mintegy 2000 hektár földterület megvásárlására került sor, s ezeken a túzokvédelmi területeken a madár ökológiai igényeinek megfelelő élőhelyet alakítottak ki: visszagyepesítést, lucerna- és repcetelepítést végeztek, illetve a földterület egy részét ugaron hagyták.
Az eredmények a legszebb reményeket is felülmúlták: 2008 tavaszán közel 1400 példányt számoltak össze a szakemberek.
A túzok élőhelyi adottságaiból illetve rejtőzködő életmódjából adódóan azonban a téli számlálások pontosabb képet adnak az egyedszámról, ezért a felmérést megismételték 2009 januárjában. A legfrissebb felmérésben már 1582 túzokot számoltak össze. Ráadásul az egyik élőhelyen, a Mosoni-síkon – amely a magyar–osztrák–szlovák hármas határon terül el – az adott időben 310 példány a határ osztrák oldalán tartózkodott, így ezek nem kerültek fel a lajstromra. A program eredményeképpen több magyarországi élőhelyen is egyértelmű gyarapodásnak indultak a részpopulációk, és a túzokok egyes korábban megszűnt élőhelyeikre is visszatértek. A projekt járulékos haszna is fontos a természetvédelem számára, hiszen a túzok védelme érdekében tett intézkedések sok egyéb, a pusztai élőhelyekhez, illetve az intenzív művelésű mezőgazdasági környezethez alkalmazkodott fajt is kedvezőbb helyzetbe hoznak.
Horváth Anikó
Kapcsolódó cikkek:
Az éjjeli beporzóink is védelemre szorulnak
Az éjszakai beporzókat legalább úgy kellene védeni, mint a méheket (háziméheket), hisz az ökoszisztéma-szolgáltatásban az ő szerepük is jelentős.
Amerikai eredetűek lehetnek a nappali lepkék
Egy új kutatásban a nappali lepkék földrajzi eredetét, elterjedésüket és tápnövényeiket vizsgálták.
Különös növényi képességek
Egy új kutatás szerint a növények még idegrendszer nélkül is meg tudják különböztetni azt, amikor megfogjuk, s amikor elengedjük őket.
Az aranyló folyó nyomában
A 2022-es aszály után meglepett minket a természet, és úgy néz ki, mintha be akarná pótolni az előző évi csapadék elmaradását. Ősszel és télen is bővebben hullott az égi áldás, májusban pedig rárakott még egy lapáttal. A bőséges csapadék hatására beindult a növényvilág, és szinte bármerre megyünk, fantasztikus színes réteket találunk. Szerencsésen feltöltődött a 2022-ben teljesen kiszáradt lakiteleki Dög-Tisza is. A víz felszínét dús növényzet lepte el és május közepére egy csapásra aranyló folyóvá változott.
Tűlevelű erdők madara
Pár évvel ezelőtt sokat kirándultunk a Bükkben, ott is a magasabb régiókban. Mesés májusi hajnalokon vagy szeptemberi reggeleken Bánkútról ereszkedtünk le a Nagy-mezőre. Itt fent, a nagy lucfenyős erdőben mindig megütötte fülünket a kormosfejű cinege (Parus montanus) „zsé-zsé-zsé-zsé” hívogatója.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
