A kihalás felé menetelnek a császárpingvinek

Az Antarktiszon élő császárpingvin (Aptenodytes forsteri) a legnagyobb termetű pingvinfaj a Földön, a felnőtt példányok egy méter körüli magasságot és mintegy 20–40 kg testtömeget érnek el. A kedves sárga nyakú madárfaj sokaknak ismerős lehet Francais Luc Jaquet 2005-ös Oscar-díjas dokumentumfilmjéből, a „Pingvinek vándorlásából”, illetve az egy évvel később ugyancsak aranyszobrocskával jutalmazott animációs filmből, a „Táncoló talpakból”.

Az Antarktiszon honos hét pingvinfaj közül a császárpingvin költ csak tél idején, a többi faj ilyenkor északabbra húzódik. Költőhelyüket márciusban foglalják el a befagyott tenger jegén, majd a nőstények egyetlen tojást raknak, amelyet azután a hímek gondjaira bíznak (akikkel egyébként egész életükre szóló párkapcsolatot létesítenek). Míg a nőstények a nyílt tenger felé indulnak táplálkozni, a hímek az antarktiszi tél két legkeményebb hónapján (május–június) keresztül, mínusz 40 fokos hidegben és akár 200 km/h-s jeges szélviharoktól tépázva óvják a tojásokat. Ez idő alatt nem jutnak táplálékhoz, így mire a nőstények visszatérnek, hogy átvegyék a tojásokat, testsúlyuk az eredeti felére csökken le. A legyengült hímek csak ekkor indulnak el a víz felé táplálékért, ám már nem mindegyikük ér el odáig.

Az amerikai Wood Hole Oceanográfiai Intézet (WHOI) biológusai megállapították, hogy az Antarktiszt körülvevő tengerek jegének a klímaváltozás hatására bekövetkező olvadása rendkívüli mértékben fenyegetetté teszi a császárpingvinek faját. Ennek egyik oka az, hogy a téli jégtakaró korábbi felolvadása lerövidítené a költési időt. Másrészt a tenger jegének kiterjedése a pingvinek egyik fő táplálékának, a krillek (garnéla szerű kis rákfélék, a zooplankton fontos alkotói) mennyiségét is alapvetően befolyásolja, mert azok a jégtáblákon alulról megtapadó algákkal táplálkoznak.

A kutatók matematikai modellek segítségével vizsgálták, hogy milyen hatást gyakorol a császárpingvinek populációira a jégtakarók visszahúzódása. A vizsgálat a kelet-antarktiszi Adelie-földön élő pingvinkolónia populációváltozásainak francia kutatók által 43 éven át feljegyzett adatsorán alapul, amely mellé felhasználták az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) legfrissebb jelentésének klímamodelljeit. A számítások szerint minimum 36% a valószínűsége annak, hogy a felmelegedés hatására 2100-ra legalább 95%-kal megfogyatkozik a császárpingvinek száma, ami gyakorlatilag a kihalás szélére sodorná a fajt. A prognosztizáció alapján az Adelie-földön jelenleg élő 6000 párból így alig 400 maradna az évszázad végére.

A kutatók azt is megállapították, hogy az 1970-es évek óta már a felére csökkent a területen élő pingvinek száma, ami feltehetőleg összefüggésben van azzal, hogy a ’70-es években nagymértékben zsugorodott a jégtakaró kiterjedése.

A pingvinek csak abban az esetben élhetnék túl az élőhelyükül szolgáló tengeri jég megfogyatkozását, ha az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodva változtatnának költési szokásaikon. Ez azonban valószínűtlen, mivel a hosszú élettartamú pingvinek más antarktiszi madárfajokkal szemben lassan reagálnak a megváltozó körülményekre, aminél a tengeri jég olvadása a klímamodellek szerint sokkal gyorsabb ütemben következik be. A tanulmány arra is felhívja a figyelmet, hogy mivel a klímaváltozás globális jelenség, a császárpingvinek megmentése is nemzetközi összefogást sürget.

Horváth Anikó

Kapcsolódó cikkek: