A rémmadarak nem ehettek emberhúst
Kiderült, hogy az ősemberek sosem találkoztak a Titanis walleri nevű óriási madárral. Korábban úgy vélték, hogy ezek a félelmetes ragadozók Észak-Amerikában még együtt éltek az emberekkel.
Egy amerikai kutatócsoport azonban most 2 millió évvel korábbra módosította kihalásuk dátumát.
A Titanis walleri volt valószínűleg a rémmadárfélék (Phorusrhacidae) családjának legnagyobb faja: 2 méter magas és 150 kilogramm tömegű lehetett. Az Észak-Amerikában honos, röpképtelen madár hatalmas csőrével igazán rászolgált a rémmadár névre, lévén az akkori idők csúcsragadozója.
A kutatók a Floridában és Texasban kiásott ősmaradványokat vetették alaposabb vizsgálat alá. A csontokban lévő ún. ritkaföldfémek eloszlásának elemzésével a csoport meg tudta határozni az észak-amerikai maradványok korát. Korábban a tudósok a rémmadarak kihalását a pleisztocén végére, kb. 10 000 évvel ezelőttre tették. A floridai Santa Fe folyómederben talált fosszilis csontok – amelyekről úgy vélik, hogy az utolsó ismert T. walleri maradványai – elemzéséből az derült ki, hogy a rémmadarak ennél jóval korábban, már mintegy kétmillió éve kipusztultak – nyilatkozta Bruce MacFadden paleontológiaprofesszor, a Floridai Természettudományi Múzeum munkatársa a BBC hírportálnak.
Hogy jutottak Észak-Amerikába?
Egy másik, Texasban talált ősmaradvány – az Észak-Amerikában talált legidősebb rémmadárlelet – korának meghatározása szintén meglepő eredménnyel szolgált. A kutatók zöme úgy vélte, hogy a Titanis walleri ősei akkor vándoroltak Dél-Amerikából Észak-Amerikába, amikor a két kontinenst összekötötte a panamai földhíd, mintegy 3, 5 millió évvel ez előtt.
MacFadden professzor és társai szerint azonban a texasi rémmadár kora arra utal, hogy a Titanis mintegy 5 millió éve jutott el Észak-Amerikába, azaz jóval korábban, mint ahogy a két földrész között létrejött a szárazföldi kapcsolat.
A kutatók jelenleg nem tudnak magyarázatot adni arra, hogyan kelt át a röpképtelen madár a kontinenseket akkoriban még elválasztó tengeren.
„Lehet, hogy átúszott vagy áthajókázott valami sodródó uszadékon. Akkoriban egy sor, egymáshoz közel fekvő vulkanikus sziget sorakozott ott, ahol most a Panama-szoros helyezkedik el, így esetleg átúszhattak egyikről a másikra, de valójában nem tudjuk, mi történt – mondja MacFadden.
A Szarvasi Arborétum szemet gyönyörködtető látnivalói
Az arborétumról utoljára Fekete István írt könyvet 60 évvel ezelőtt – most Jakab Gusztáv egyetemi docensnek, természetfotósnak jelent meg kötete a kertről magyar és angol nyelven.
Az oroszlánok világnapja
Augusztus 10-én ünnepeljük az állatok királyaként is ismert oroszlánokat.
Újjászülető Strázsa-hegy
Valaha katonai gyakorlótér és hadifogolytábor is működött itt, a terület egy részét pedig zöldmezős ipari beruházások nyelték el. Az Esztergom melletti Strázsa-hegy ma a gyepes élőhelyek egyik értékes képviselője.
Összefogással nyernek új életet a tengerekben hagyott halászhálók
Új életet nyerhetnek a világszerte a tengerekbe,
Rozsdás csaláncsúcs és cigány csaláncsúcs
Bár nekem jobban tetszenek a címben leírt, régen használt nevei, ma a tudomány cigánycsuknak (Saxicola torguata) és rozsdás csuknak (Saxicola rubetra) nevezi.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
