A rémmadarak nem ehettek emberhúst
Kiderült, hogy az ősemberek sosem találkoztak a Titanis walleri nevű óriási madárral. Korábban úgy vélték, hogy ezek a félelmetes ragadozók Észak-Amerikában még együtt éltek az emberekkel.
Egy amerikai kutatócsoport azonban most 2 millió évvel korábbra módosította kihalásuk dátumát.
A Titanis walleri volt valószínűleg a rémmadárfélék (Phorusrhacidae) családjának legnagyobb faja: 2 méter magas és 150 kilogramm tömegű lehetett. Az Észak-Amerikában honos, röpképtelen madár hatalmas csőrével igazán rászolgált a rémmadár névre, lévén az akkori idők csúcsragadozója.
A kutatók a Floridában és Texasban kiásott ősmaradványokat vetették alaposabb vizsgálat alá. A csontokban lévő ún. ritkaföldfémek eloszlásának elemzésével a csoport meg tudta határozni az észak-amerikai maradványok korát. Korábban a tudósok a rémmadarak kihalását a pleisztocén végére, kb. 10 000 évvel ezelőttre tették. A floridai Santa Fe folyómederben talált fosszilis csontok – amelyekről úgy vélik, hogy az utolsó ismert T. walleri maradványai – elemzéséből az derült ki, hogy a rémmadarak ennél jóval korábban, már mintegy kétmillió éve kipusztultak – nyilatkozta Bruce MacFadden paleontológiaprofesszor, a Floridai Természettudományi Múzeum munkatársa a BBC hírportálnak.
Hogy jutottak Észak-Amerikába?
Egy másik, Texasban talált ősmaradvány – az Észak-Amerikában talált legidősebb rémmadárlelet – korának meghatározása szintén meglepő eredménnyel szolgált. A kutatók zöme úgy vélte, hogy a Titanis walleri ősei akkor vándoroltak Dél-Amerikából Észak-Amerikába, amikor a két kontinenst összekötötte a panamai földhíd, mintegy 3, 5 millió évvel ez előtt.
MacFadden professzor és társai szerint azonban a texasi rémmadár kora arra utal, hogy a Titanis mintegy 5 millió éve jutott el Észak-Amerikába, azaz jóval korábban, mint ahogy a két földrész között létrejött a szárazföldi kapcsolat.
A kutatók jelenleg nem tudnak magyarázatot adni arra, hogyan kelt át a röpképtelen madár a kontinenseket akkoriban még elválasztó tengeren.
„Lehet, hogy átúszott vagy áthajókázott valami sodródó uszadékon. Akkoriban egy sor, egymáshoz közel fekvő vulkanikus sziget sorakozott ott, ahol most a Panama-szoros helyezkedik el, így esetleg átúszhattak egyikről a másikra, de valójában nem tudjuk, mi történt – mondja MacFadden.
A tenger alatti csővezeték és az élővilág
Azt talán tudjuk számos búvárfilmnek köszönhetően, hogy
A biodiverzitás szép és hasznos is
A biodiverzitás, vagyis az élőlények sokfélesége nemcsak szép, hanem az élet szempontjából alapvető fontosságú is.
A világ legmagasabb hulláma a fél Balatont is elmosta volna
Katasztrófafilmek visszatérő eleme a mindent elsöprő óriáshullám. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez nemcsak a hollywoodi filmkészítők fantáziája, a természet valóban képes igazi megacunamikat létrehozni.
Ázsia hőse, az elefántsuttogó – 1. rész
Saengduean „Lek” Chailert, vagy ahogy a legtöbben ismerik, az elefántsuttogó épp csak elkiáltja magát az észak-thaiföldi Elephant Nature Parkban, amire örömteli, mélyről jövő trombitálás a felelet a tisztás végéről.
Még él a házi galambok vad őse
A házi galambokat a szirti galambokból háziasították, ám a vad ős ma már a legtöbb helyről kipusztult, néhány távoli szigeten még meglévő kolóniáikra találtak.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
