A tundrafarkasok – színváltó bundával a túlélésért
Kontinenseket jár be a zóna állatkerti riportere, Nanna, aki mostanában a Városligetben is úgy érezheti magát, mintha a sarkkörön élne.
A fővárosi állatkert kifutóját koptató ordasok főképp Alaszka és Oroszország arktikus területein portyáznak, szemben a mediterrán éghajlatról érkezett ibériai különítménnyel.
A legfrissebb jelentések szerint a tundrafarkasok annyira bírják a hideget, hogy megjelentek a Vrangel-szigeten is. A Jeges-tenger közepén lévő földdarab természetvédelmi terület, egy sor ritka és fokozottan
védett állatfajnak ad otthont a pézsmatuloktól a jegesmedvéig. Hogy hogyan kerültek farkasok a tenger közepére, nem tudni, de úgy tűnik, élvezik a szigetet, ahol a januári átlaghőmérséklet mínusz 21 fok körül alakul, és a júliusi középhőmérséklet sem több négy foknál.
Színváltók
Pesten Titán, a hím és Toportyán, a nőstény ad ízelítőt abból, hogyan élhető túl a farkasordító hideg. Úgy tűnik, vastag szőrzetet kell növeszteni, és a bunda színe sem mindegy. A tundrafarkasok jellemzően fehér bundában járnak, bár a kölykök sötét hamuszürkék, sőt majdnem teljesen feketék, az idő előrehaladtával azonban fakulnak, piszkos zsömleszínűek, majd sárgásfehérek, végül fehérek lesznek. Ennek a változásnak valószínűleg az az oka, hogy bár a fehér szín a havas tundrán jobban szolgálja az álcázást, a sötét színű test azonban könnyebben felmelegszik a napon, márpedig a kölykök tökéletlenebb hőszabályozása miatt ez nem elhanyagolható szempont. Ezért üt el a bundája a Pécsről érkezett farkas házaspár lányának, a kétéves Nannának.
Ha valakinek kétsége lenne, hogy milyen a farkaskölyök élete, akkor elég, ha végignéz egy vacsorát. A felszolgált hús kizárólag a szülők tulajdona, Nanna csak a maradékra ácsingózhat. Persze a habzsolásban nem mindig egyértelmű, melyik cafat számít maradéknak, így amikor a fiatal nőstény tesz egy tétova mozdulatot az egyik nyúltetem felé, akkor Titán kegyetlenül rendreutasítja. Nevelési eszköztárában még az orrharapás is helyet kap, ami azért eléggé idejétmúlt.
Nádi farkas
Igaz, a farkas sem a jelen állata, hiszen már az ókortól ott liheg – hol közel, hol távolabb – az ember mellett. A farkasnak az emberi kultúrában betöltött szerepét nem lehet túlhangsúlyozni, elég, ha csak a capitoliumi farkasra, a népmesék farkasaira vagy a természeti népek farkasokkal kapcsolatos hiedelmeire gondolunk. Sőt jelenlegi ismereteink szerint a farkas háziasítása nyomán alakult ki a kutya, amelynek szintén fontos szerep jutott az emberiség történetében.A cikk folytatása…
Az éjjeli beporzóink is védelemre szorulnak
Az éjszakai beporzókat legalább úgy kellene védeni, mint a méheket (háziméheket), hisz az ökoszisztéma-szolgáltatásban az ő szerepük is jelentős.
Amerikai eredetűek lehetnek a nappali lepkék
Egy új kutatásban a nappali lepkék földrajzi eredetét, elterjedésüket és tápnövényeiket vizsgálták.
Különös növényi képességek
Egy új kutatás szerint a növények még idegrendszer nélkül is meg tudják különböztetni azt, amikor megfogjuk, s amikor elengedjük őket.
Az aranyló folyó nyomában
A 2022-es aszály után meglepett minket a természet, és úgy néz ki, mintha be akarná pótolni az előző évi csapadék elmaradását. Ősszel és télen is bővebben hullott az égi áldás, májusban pedig rárakott még egy lapáttal. A bőséges csapadék hatására beindult a növényvilág, és szinte bármerre megyünk, fantasztikus színes réteket találunk. Szerencsésen feltöltődött a 2022-ben teljesen kiszáradt lakiteleki Dög-Tisza is. A víz felszínét dús növényzet lepte el és május közepére egy csapásra aranyló folyóvá változott.
Tűlevelű erdők madara
Pár évvel ezelőtt sokat kirándultunk a Bükkben, ott is a magasabb régiókban. Mesés májusi hajnalokon vagy szeptemberi reggeleken Bánkútról ereszkedtünk le a Nagy-mezőre. Itt fent, a nagy lucfenyős erdőben mindig megütötte fülünket a kormosfejű cinege (Parus montanus) „zsé-zsé-zsé-zsé” hívogatója.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
