Több száz delfint mentettek meg a Fülöp-szigeteknél

Több mint kétszáz fehérajkú delfin tévedt a Manilai-öböl sekély partközeli vizébe, halászok és helybéli önkéntesek együttes erővel terelték vissza őket a nyílt tengerbe.
Nagy, kétszáz és háromszáz közötti létszámú fehérajkú delfin raj úszott be kedden a Dél-kínai-tengerből a Manilai-öbölbe, ahol hosszasan úszkáltak a parttól mintegy egymérföldnyi távolságban Bataan tartomány két települése között. A tartományi kormányzó mozgósította az állami halászati hatóságot, valamint önkéntes segítségnyújtásra szólított fel. Több száz ember, halászok és a környező falvak lakói siettek az állatok megmentésére: a mellig érő vízben gázolva tapsoltak és csapkodták a víz felszínét, hogy elűzzék a delfineket a parttól. Az akcióban több mint húsz hajó is részt vett, motorjukat leállítva vezették vissza az állatokat a nyílt tengerre.
A gömbölyűfejű-delfinek családjába tartozó és a kardszárnyúak közeli rokonának számító fehérajkú delfin (Peponocephala electra) fenyegetett faj, ami azt jelenti, hogy a jövőben veszélyeztetetté nyilváníthatják.
Nemritkán több száz egyedből álló rajai a trópusi tengerek nyílt vizeinek lakói, amelyek nem szívesen mennek a partok közelébe. Bár a gömbölyűfejű-delfinféléknél gyakori a tömeges partra vetődés, és a Fülöp-szigeteken sem szokatlan a delfinek szárazföldre sodródása, az igen ritkán fordul elő, hogy ilyen nagy számban érkezzenek a cetek a part közelébe. (Bár 2008 júniusában Madagaszkár északi részén is több mint száz fehérajkú delfin sodródott a partra – akkor az ExxonMobil amerikai olajvállalat tengeralatti földtani kutatásait sejtették a jelenség hátterében, amit a társaság visszautasított.)
A mostani esetben a feltételezések szerint valamilyen tengeri rengés károsíthatta a delfinek dobhártyáját. Ilyenkor a cetek elveszítik tájékozódó képességüket, így képtelenek táplálékot keresni, legyengülnek és csak sodródnak az áramlattal. De az is előfordulhatott, hogy a raj egy beteg vagy sérült példányt követve jutott az öbölbe.
A bálnák és delfinek „tömeges öngyilkosságának” még mindig nem ismerik a pontos okát, de feltehetőleg természetes és az ember által előidézett jelenségek egyaránt szerepelhetnek az okok között. Időnként ugyan előfordul, hogy a cetek hibát vétenek a tájékozódásukban, vagy bajba jutott, sérült társaik vészfüttyeit követve sodródnak ki a partra, de az elmúlt években olyan óriási mértékben növekedett az esetek száma, ami már minden bizonnyal az ember számlájára írható. A kutatók szerint a tengerek fokozódó akusztikus szennyezése áll a jelenség háttérben: a tengerészeti radarok, a hajóközlekedés, illetve a kőolaj- és a földgázkutatás és -kitermelés során alkalmazott szeizmikus mérések és fúrások összezavarják az állatok tájékozódását. A zajszennyezés mértéke az elmúlt évtizedben a korábbinak duplájára nőtt.
Horváth Anikó
Kapcsolódó cikkek: