Mesterséges rezgésekkel mentik az elefántokat Namíbiában

Úgy tartják, hogy az elefántok nem csak hangos hívójelekkel, hanem ún. morajlásokkal, azaz a talajon keltett rezgésekkel is kommunikálnak. Az afrikai elefántok híresek arról, hogy nagy távolságból is érzékelik ezeket a rezgéseket – például az ötévente ivarzó tehenek párzásra hívó moraját, amelynek frekvenciája olyan alacsony, hogy az emberi fül alig képes meghallani. E tulajdonságukat használja ki Caitlin O’Connell-Rodwell, a Stanford Egyetem kutatója. Vezetésével azt próbálják elérni namíbiai zoológusok, hogy mesterségesen keltett szeizmikus hívójelek segítségével visszacsalogassák az Etosha Nemzeti Parkból elkóborló, a környékbeli termésben és emberi létesítményekben károkat okozó elefántbikákat a rezervátumba.

O’Connell-Rodwell és csapata egy földbe ásott hangszórón keresztül egy párosodásra kész elefánttehén morajlását játszották le. A kísérlet eredményeképpen a bikák azonnal megfordultak, és a hang forrásának irányába siettek. „A párosodni kész bikák nagyon jól reagáltak a jelre. A kísérlettel megmutattuk, hogy képesek vagyunk ráállítani őket egy kijelölt pályára. Egyébként nagyon nehéz rávenni őket, hogy visszamenjenek a nemzeti parkba, valaki szinte biztos, hogy megsérül közben” – magyarázta O’Connell-Rodwell.

Az Utopia Scientific nonprofit szervezet által támogatott kísérlet első pozitív eredményeinek a nemzeti park őrei örülnek a legjobban. Elmondásuk szerint a parkból rendszeresen elkóborló állatok iszonyú pusztítást képesek végezni a terményben, az öntöző-berendezésekben, és miattuk folyamatos a konfliktus a helyi gazdálkodókkal. Nem egy elefántbika pusztult el amiatt, hogy elhagyta az Etosha biztonságos területét, és szembekerült a farmerekkel. Az őrök azt remélik az új módszertől, hogy segítségével sokkal hatékonyabbá tehető az állatok visszacsalogatása.

O’Connell-Rodwell szerint a rezgések a mellső lábakon át a csontok közvetítésével jutnak el a hallócsontokig. Azt még nem derítették ki, hogy milyen távolságból képesek fölfogni őket. A tehenek párzásra hívó hangjára 10 km-ről is reagálnak, s a kutatók abban bíznak, hogy a talajmorajlásokat még ennél is jóval messzebbről megérzik. A kísérlet során mindössze 500 méterről játszották le a hívójeleket. A parkőrök szerint amennyiben messzebbről mégsem működne a módszer, már az sem lenne probléma, ugyanis ha már ötszáz méterenként rá tudják venni az elefántokat, hogy elmozduljanak, az is nagy segítség.

Kapcsolódó cikkek: