Nyolcadik utas a darázs

A káposztalepke gyilkosfürkész (Cotesia glomerata) nevű fürkészdarázs szaporodási stratégiája mintha nem is evilági lenne. Ez ihlette a „A nyolcadik utas a halál” című horrorfilmet. Azonban ezek a „földönkívüliek” a kertünkben élnek.

A sérült levelek illata a fürkészdarazsat a káposztalepke fiatal hernyóihoz vezeti. Ezek lesznek a rabszolgaanyák petéi számára. A hernyó bőre és belei közti tágas üreget tápanyagokban gazdag testnedv: a haemolympha tölti ki. Ez eszményi közeg a darázs petéi számára.

A parányi hernyók megpróbálják megharapni a támadójukat, idegmérget tartalmazó nyáluk részlegesen meg is bénítja a darazsat, de az nem adja fel, és tojócsövével, egy üreges tőrrel átdöfi a hernyó bőrét, majd bejuttatja a petéit.

A támadás természetesen riasztotta a hernyó immunrendszerét. Az immunsejtek meg is közelítik a darázspetéket, de azok egy csodás biológiai fegyverrel válaszonak: a DNS-ükbe beépült vírussal, A vírus a darázs petefészkében szaporodik, és a peték felszínére tapad, mikor azok az áldozatba injektálódnak. A vírus tönkreteszi a káposztalepke-hernyó immunrendszerét, működésképtelenné teszi a limfocitáit.

Ezután már a káposztalepke hernyó fejlődését nem a saját igényei, hanem a bőre alatt élősködő paraziták szabják meg. Táplálja azokat és megvédi a külvilágtól

Ennek ellenére veszély leselkedik rájuk, ugyanis nem ők az egyetlen élősködők. Van egy versenytárs, egy másik gyilkosfürkész faj, a Cotesia rubecula lárvája. Ez utóbbinak az állkapcsa veszedelmes fegyver, míg az eddig bemutatott Cotesia glomeratanak kifinomult kémiai fegyverrel vannak felvértezve. A biológusok úgy gondolják, hogy a hatóanyagok a versenytárs lárvájának oxigénellátását gátolják. A lávák között lezajlik az élethalál harc.

Ha a gyilkosfürkészek nyernek, mert például létszámbeli fölényben vannak, folytatják fejlődésük. 4. nap kisebbek, mint egy gombostűfej, 12. nap mindegyik akkora, mint egy rizsszem. Együttesen ekkor a hernyó tömegének egy harmadát teszik ki.

Bár a hernyó testfolyadékaival táplálkoznak, eddig gondosan elkerülték, hogy létfontosságú szerveit akárcsak megérintsék. A rabszolgaanya szervezetnek két hétig ki kell tartani. Ezután apró fűrészre emlékeztető fogakat fejlesztettek ki, hogy kirághassák magukat. A kiszabadult lárvák gyorsan gubók fonásába fognak. Paradox módon a gyilkosfürkész lárvákra az jelenti a legnagyobb veszélyt, hogy puha gubójukba más fürkészdarazsak tojják bele petéiket.
Hihetetlen, de a sebesült hernyó siet a segítségükre. Ezek normális esetben a saját bebábozódásukhoz fonnának selyemtakarót, de a megszállt hernyók a darazsak lárváit fonják be a saját szövetükkel, és ezzel további védelmet biztosítanak számukra. A kutatók úgy gondolják, hogy ugyanazok a fürkész vírusok, amelyek hetekkel ezelőtt megtámadták a hernyót, most annak az agyába vándorolnak, és teljesen összezavarják normális viselkedését.
Ámulatba ejtő. A hernyó lesz a testőrük, és aktívan védelmezi a bebábozódott fürkészdarazsakat más paraziták támadásától. Szüntelenül őrködik felettük, míg végül éhen hal.

Kétórás különkiadás látványos felvételekkel A National Geographic Channel filmje, Az Élet az anyaméhben – extrém állatok a természet néhány meghökkentő reprodukciós és vemhességi útját mutatja be, a folyamatot a szülők udvarlásának kezdetétől egészen addig a pontig nyomon követve, amikor a kicsinyek biztonsággal megvetették lábukat a való világban. A 2009. március 15-én, vasárnap este 9-kor bemutatandó kétórás különkiadás látványos felvételei a kenguruk, a pingvinek, a cápák és a fürkészdarazsak korai fejlődési stádiumainak bizarr rejtélyeiről rántják le a leplet. E történetek egyike-másika alighanem inkább a sci-fi világát juttatja majd a nézők eszébe, semmint az élet keletkezésének és kibontakozásának magasztos csodáját…

A báb mélyén lezajlik az átalakulás. Megjelennek a szemek, lábak és a csápok, és az összehajtogatott szárnyak is. A lárva puha, szivacsos bőrét kemény külső váz váltja fel. Miután az újonnan kialakult rágókat ollóként használva a darázs keresztülvágja a selyemrétegeket, teljesen kifejlett rovarként bújik elő. Már nem növekszik, de nem is él sokáig. Miután a szárnyak erei megtelnek testnedvvel, a darazsak a levegőbe emelkednek és hamarosan hernyókat fognak keresni. Felnőttként csak pár röpke hétig maradhatnak életben.
Épp csak annyi idejük van, hogy párosodjanak, új gazdaszervezetet találjanak, és újra kezdődjék a parazita fürkészek életciklusa.