Az elefántok nem felejtenek

A kutatók szerint az emlékezőtehetség nagy szerepet játszik az elefántok túlélésében. Különösen a családot vezető rangidős nőstények (az elefántok 50–60 évig is élnek) halmoznak fel és tárolnak egy csomó olyan információt, amely nélkülözhetetlen a csordának – derült ki a kenyai Amboseli Nemzeti Park elefántjain végzett vizsgálatokból. Az angliai Sussexi Egyetem kutatói azt találták, hogy egy 55 éves vezérnőstény gyakrabban vesz fel védekező pozíciót, ha idegen elefántokkal találja szembe magát, mint a 35 éves. Ennek az az oka, hogy az idősebbek tudatában vannak annak, hogy az idegenek konfliktusba keveredhetnek a csapattal, ami az elefántborjak sérüléséhez is vezethet.

Az 1993-as súlyos aszály idején a tanzániai Tarangire Nemzeti Parkban vizsgálódó kutatók arra jutottak, hogy az elefántok nemcsak felismerik egymást, hanem vissza tudnak emlékezni alternatív víz- és élelemforrásokhoz vezető utakra, ha a saját területüket aszály sújtja. A 38 és 45 éves vezérnőstények csordái elhagyták az aszályos parkot, nyilvánvalóan vizet és élelmet keresve, de a fiatalabb, 33 éves vezérnőstény csoportja maradt. Ennek az lett a következménye, hogy a parkban az aszályos évben született 81 borjúból 16 elpusztult kilenc hónapon belül, vagyis a szokásos kétszázalékos halálozási ráta húsz százalékra ugrott fel. Az elpusztultak közül tíz elefántbébi abba a csordába tartozott, amely az ínség ellenére nem hagyta el a parkot.
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az idősebb elefántok valószínűleg emlékeztek a parkban 1958 és 1961 között dúló nagy szárazságra és arra, hogy csapatuk a bujább és nedvesebb területekre vándorolva vészelte át a szélsőséges időszakot. Az 1993-ban a parkban maradást választó elefántok egyike sem volt olyan idős, hogy emlékezhetett volna a korábbi szárazságra.

Az Amboseli Nemzeti Parkban 2007-ben a skóciai Saint Andrews egyetem kutatói újabb meglepő felfedezésekkel gyarapították az elefántok emlékezőtehetségéről szóló ismereteket: kiderítették, hogy az elefántok nemcsak felismerik egymást, hanem egyszerre akár harminc társukat is nyomon tudják követni. A kutatók ezt úgy tesztelték, hogy vizeletmintákat tettek a nőstény elefántok elé, s azok másképp viselkedtek, ha nem a csoporthoz tartozó mintával találkoztak. Amikor pedig olyan családtag vizeletét érezték, akiről tudták, hogy éppen egészen máshol van, meglepődtek. Byrne szerint a legtöbb csordában élő állatnak fogalma sincs arról, hogy kicsoda a többi állat, de az elefántok szinte biztosan ismernek mindenkit a csapatukban.

Ez a kiváló memória egyedülállónak számít az állatvilágban, és segít az elefántoknak, hogy kövessék családtagjaik mozgását, feltérképezzék az élelem hollétét, az erős szociális kapcsolatok kialakítását, valamint a hatékony alkalmazkodást a változó körülményekhez.

Az elvégzett MRI-, azaz mágnesesrezonancia-vizsgálatok hatalmas hippokampuszt mutattak ki az elefántok agyában, amely az előagynak az emlékezésért és a térbeli tájékozódásért felelős területe. Elképzelhető az is, hogy az elefántoknak nem is a hosszú távú memóriájuk nagyon fejlett, hanem abban kiemelkedők, hogy a csorda szempontjából fontos információkat rendszeresen frissítik, a haszontalanokat pedig törlik.

Forrás: zona.hu