Tollas váltótársak
Furcsa párt választott a 2009-es év madarainak a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (mme). Őket mutatja be a National Geographic Magazin áprilisi száma
Fényképezte: Máté Bence
Írta: Palatitz Péter a Kék vércsét védő LIFE Nature program munkatársa
Az év madarai közül az egyik énekesmadár, jóllehet hangja kevéssé megkapó, a másik törékeny kis ragadozó. Az ellentét a két faj között csupán látszólagos; fészkelési szokásaik szorosan összefűzik a két madár sorsát, életét. A kék vércse nem bajlódik fészeképítéssel, más madarak megüresedett költőhelyét foglalja el. A vetési varjak azonban szorgos lakásépítők, több százas telepeik szinte vonzzák az afrikai vándorútról áprilisban hazatérő házfoglalókat. Mire a vércsék párba állnak, az első varjúfiókák már ki is repülnek, átadják helyüket az új fészekaljaknak.
A természet ritmusát az elmúlt évtizedekben alaposan fölborította az ember. A mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelésével a két madár élőhelyére is kedvezőtlen hatást gyakorolt. A legelő állatok számának jelentős csökkenésével sok helyütt megfogyatkoztak a tavasszal is rövid füvű gyepek, a kék vércsék és a varjak kiemelkedő fontosságú táplálékszerző területei. A varjak, lévén rendkívül jól alkalmazkodó madarak, gyep híján egyre többet jártak a kelő vetésekre, itt-ott komolyabb károkat is okoztak. Nem maradt el a válasz: tíz varjúból kilenc áldozatul esett az utóbbi évekig folytatott gyérítő hadjáratnak. A megmaradt varjúállomány zöme a városokba menekült.
Ami jó a páros egyik tagjának, rossz a másiknak: a kék vércsének cseppet sem megfelelő élőhely a betonrengeteg. A fokozottan védett ragadozó telepei elaprózódtak, állománya mindössze harmadára – mintegy 600 párra – zsugorodott az ezredfordulóra. A vetési varjú 2001 óta védettséget élvez, de a városba szokott egyedek mindmáig nem költöztek vissza eredeti élőhelyükre. A vércsék megmentésére természetvédelmi szakemberek fogtak össze az Európai Unió life alapja, valamint a magyar és a román állam támogatásával. Erdőfoltokat telepítenek, szigetelik az elektromos távvezetékek veszélyes oszlopait, élőhelykezelési támogatással ösztönzik a gazdálkodókat a „vércsebarát” földművelésre, átmeneti műfészektelepeket hoznak létre mindkét országban.
Hogy miért csak átmenetieket? Mert remélik, hogy előbb vagy utóbb visszatérnek majd a vetési varjak, helyreáll a természet eredeti rendje.
A teljes cikk a National Geographic Magazin 2009. áprilisi számában olvasható!
A botanika is lehet extrém sport
Hátimotoros siklóernyők segítségével keresték fel a perui sivatag távoli zugait egy-egy ritka növény miatt, és egyúttal a módszert is tesztelték.
Ez a világ egyetlen, napenergiával működő gerinces állata
A szalamandrák számos fantasztikus tulajdonsággal rendelkeznek, azonban mind közül egy észak-amerikai faj a legkülönösebb: algákkal él szimbiózisban.
Ritka növényfaj nő Nagyvázsony határában
A tojásdad csetkáka egy sor nemzetközi természetvédelmi egyezményben szerepel.
Ausztrália legrejtettebb életmódú madarát keresték
Az éjjeli földipapagáj (Pezoporus occidentalis) a déli kontinens egyik legritkább madara, amelynek egy új állományát fedezték fel őslakos vadőrök.
A madárinfluenza végzetes lehet a tolvajokra
Egyes tengeri madarak mások eleségét igyekeznek megszerezni, ez pedig a madárinfluenza miatt végzetes is lehet számukra.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
