A természet az atombombánál is erősebb!

A kísérleti atomrobbantások óta most először vizsgálták a Marshall-szigetekhez tartozó, egykor megsemmisítő csapást szenvedett Bikini-atoll diverzitását. A korallzátony olyan regenerálódó képességről tett tanúbizonyságot, amit senki nem feltételezett.
A „bikini” név hallatán – az izgalmas női fürdőruhán kívül – egy kísérletsorozat jut a legtöbb ember eszébe, amely során 23 atombombát robbantottak fel az 1940-es és 50-es években. Akkor kevés remény mutatkozott rá, hogy a csodálatos ökoszisztéma valaha kiheveri a csapást.
Az amerikai hidrogénbomba-kísérletekről olvashat itt>>
Több mint fél évszázadon át csak kevesen merészkedtek a robbantások helyszínére. 2008-ban azonban egy kutatócsoport elhatározta, hogy a kísérleti atomrobbantások vége óta most először megvizsgálják a korallzátonyok diverzitását. Ami a víz alatt fogadta őket, elbűvölő volt. A korallok nem csupán életben vannak, de szó szerint virágoznak, Még az atombombák által elsüllyesztett hajók roncsain is megtelepedtek! Az eredeti fajok némelyike még hiányzik ugyan, de az őshonos korall fajok 70%-a újra megjelent a lagúnában.
Pezseg az élet a legnagyobb hidrogénbomba kráterében olvasható itt>>
A korallzátonyok feltámadásának és a halak visszatértének két fontos tanulsága van: az első, hogy a természet, ha békén hagyja az ember, képes megújulni, a másik hogy az atoll-láncolat egyik viszonylag érintetlenül hagyott tagja afféle magterületként szolgált, és az élővilág innen kiindulva ismét meghódíthatta a Bikinit. Az egészséges túlélők az erős szeleket és áramlatokat meglovagolva újra benépesítették a korábban letarolt területet. Ez jó hír egy olyan korban, amikor világszerte egyre több korall fakul ki, azaz elpusztul a velük együtt élő algák pusztulása miatt.
![]() |
| ![]() |
Mi is az atoll?
Az atollok ősi korallzátonyok által alkotott gyűrűk, melyek alatt – ahogy azt Darwin megsejtette – a sziget megsüllyedt, s eltűnt az óceánban. A folyamat akár 30 millió évet is igénybe vehet. A korallzátonyokat David Attenborough a tengerfenék dzsungeleinek nevezte, és valóban az óceánok növény- és állatfajainak mintegy egynegyede mondhatja ezt otthonának.
A korallok az óceánok lakmuszpapírjai, ha valami baj közeleg, ha valami megváltozik, elszíneződnek, így jelezve az eljövendő vészt. A lakmuszapírok valószínűleg a globális felmelegedésre, az óceánok elsavasodására és szennyezettségére is figyelmeztetnek. De biztosat nem tudunk. Egyszerűen túl keveset tudunk az óceánok aljzatáról – a Föld utolsó határvidékéről.