Felfedezések a szeszélyes mégis szabályos szélviharokról

Hurrikán-helyzet
A 2008-as atlanti hurrikánszezon a maga 17 ciklonjával a negyedik legaktívabb és a második legpusztítóbb viharperiódus volt a feljegyzések kezdete óta.

2008. május 2-án a Nargis nevű ciklon pusztító szelei kiléptek Mianmar partjára, és pillanatok alatt térdre kényszerítették az elszegényedett nemzetet. A hivatalos becslések szerint közel 130 ezer ember vesztette életét a hatalmas viharban. A világnak azon a táján nagyon nagy a mély fekvésű, sűrűn lakott területek aránya, amelyek rendkívül sérülékenyek. Egy ilyen léptékű vihar fokozottan sújtja az efféle területeket. Egy másik, Ike névre keresztelt hurrikán, a 2008-as atlanti hurrikánok legnagyobbika, a szó szoros értelmében újrarajzolta Texas partvonalát: belemosta a tengerbe a part előtt sorakozó kis szigetek egy részét.

A Floridai Egyetem kutatói egy előremutató kutatásba kezdtek az épületek ciklonokkal és hurrikánokkal szembeni ellenállóképességének növelése érdekében. 2008-ban hadrendbe állítottak egy forradalmian újszerű hordozható hurrikánszimulátort, hogy szélsőséges körülmények között teszteljék az építőanyagok és -szerkezetek következő generációját. 2800 lóerős hajtóművével a berendezés hitelesen szimulálja a kutatók által a legutóbbi hurrikánok szívében mért 200 kilométeres szeleket és esőket.

Jelentés a Földről 2009 2008 a Föld nemzetközi éve volt, amit mind a tudóstársadalom, mind maga a bolygó méltó módon megünnepelt: az előbbiek figyelemreméltó tudományos eredményekkel, az utóbbi pusztító természeti katasztrófákkal – drámai módon emlékeztetve az embert saját kicsinységére és sérülékenységére. De vissza a pozitívumokhoz: 2008 az új földrengés- és tájfunelőrejelző módszerektől az északi fény és a szupervulkánok kutatásán át egy eddig ismeretlen gorillapopuláció megtalálásáig szenzációs eredményeket hozott. A filmben ezekkel ismertetik meg a nézőket a legilletékesebbek, a felfedezéseket elérő fiatal, energikus kutatók. Mikor? április 22-én szerdán 18:00 órakor.

A hurrikánkutatás 2008-ban nem csupán a ciklonok félelmetes pusztítóerejére terjedt ki. A kutatók új ismeretekkel gazdagodtak a viharok szülőhelyével kapcsolatban is – méghozzá egy váratlan helyen, Kelet-Afrika felett. Egy tavaly lezárult hosszú kutatás eredménye szerint az atlanti hurrikánok 90%-át villámlásos zivatarok előzik meg Kelet-Afrikában, az Etióp-magasföld felett. Az intenzív villámlást okozó kaotikus légköri rendszerek útját állják a passzátszeleknek, instabil örvényekké szaggatva szét őket. Nagyon érdekes ez a dinamika; úgy tűnik, hogy a villámlásos viharok zavarokat, örvényeket keltenek a troposzférában, melyek hosszú utat, akár több ezer kilométert is bejárhatnak, s az Atlanti-óceán fölé érve egy leendő hurrikán csírájává válhatnak. Ennek az összefüggésnek az ismeretében lehetővé válhat a hurrikánok előrejelzése, akár már 7–8 nappal a kialakulásuk megkezdődése előtt.

De a kutatók azt is észrevették, hogy Afrika hatalmas belső térségei nem csupán felerősíthetik, de le is csökkenthetik a gyilkos viharok erejét. A ciklonoknak át kell haladniuk a Szahara, a világ legnagyobb porviharainak szülőhelye felett. A hurrikánok intenzitásának növekedése mögött részben a tengerek melegebbé válása áll. Ha azonban magas a légkör portartalma, a napsugárzás egy része visszaverődik az űrbe, ami a tenger hőmérsékletének csökkenéséhez vezet. Ha tehát alacsony a hőmérséklet és sok a por a légkörben, kisebb lehet a hurrikánképződés esélye.

Tornádó-tombolás
Létezik azonban egy másik időjárási jelenség is, amely – saját régi rekordjait porrá zúzva – tavaly több mint száz örvényt hozott létre egyetlen nap alatt. 2008. február 5-én Egyesült Államok-szerte 131 különálló tornádó tombolt, 57 ember halt meg.

Ennek a szörnyű napnak a viharai azonban lehetővé tették a szakemberek számára egy vadonatúj elmélet tesztelését. A kutatók egy rendkívüli tényezőre bukkantak a zivatarok tornádóvá fejlődésének okait keresve: ez a gravitációs hullám. Ha egy tóba kavicsot ejtünk, gravitáció által mozgatott hullámok futnak szét. Ugyanez történik a légkörben is, amikor valami nyomást gyakorol a légtömegekre oldal- vagy függőleges irányban. E gravitációs hullámok mozgása nyomást fejthet ki az örvénylő zivatarrendszerekre, összenyomva és gyorsabb forgásra késztetve őket. A kutatók szerint e hullámok nyomon követése által a jövőben előre jelezhetővé válik majd, hogy melyik zivatarnál kell pusztító tornádóvá alakulástól tartani.