Túlélni vagy kipusztulni?

Egy 2008 októberében közzétett tanulmány szerint minden negyedik emlősfaj a kihalás szélén táncol, és minden hetedik madárfaj, minden harmadik kétéltűfaj, valamint a növényfajok 70%-a veszélyeztetettnek mondható. Ezek sokkoló és aggasztó statisztikák.

De azért jó hírek is akadnak. A Föld legveszélyeztetettebb fajai közül néhány megerősödni látszik, mások pedig most kerültek emberi szem elé először.

A becslések szerint alig 1500 hosszúszárnyú bálna élt már csak a világ tengereiben, amikor kereskedelmi célú vadászatukat 1966-ban betiltották. Volt, aki attól tartott, hogy a faj sorsa a moratórium ellenére megpecsételődött. Egy új szabályozás, mely a vízi járművek sebességét migrációs időszakban 32 kilométer per órában maximálja, hozzájárulhat a hajó-bálna ütközések számának csökkentéséhez.

Arról, hogy megerősödött a hosszúszárnyú bálna populációja augusztusban írtunk. A kékbálnákról és a simabálnákróla Magazin is tudósított.

A tudósok most abban reménykednek, hogy sikerül nekik az, ami látszólag lehetetlen: egy kihalt fajt feltámasztani halottaiból. A Yale Egyetem Galápagos-on dolgozó kutatói találtak egy teknősközösséget, akinek örökítőanyagában felfedezték egy velük rokon, de mára kihalt faj génjeit. A kereszteződés valószínűleg kalózoknak vagy tengerészeknek köszönhető, akik az általuk ballasztként használt állatokat itt engedték szabadon. A kutatók szerint gondos tenyésztéssel lehetséges a kihalt faj génállományának izolálása és rekombinációja – lényegében feltámasztva halottaiból a teknős fajt.

Az elmúlt évben, hátborzongató módon, a cápák ellentámadásba lendültek. Bár számuk világszerte drasztikusan visszaesett, a cápák a mexikói partok mentén végrehajtott sorozatos támadásokkal jókora darabot haraptak ki maguknak 2008-ban a szalagcímekből. Egy fajok közötti vérbosszú figyelemreméltó bizonyítéka lenne? Nem valószínű. A kutatók szerint a támadások elharapódzása mögött inkább a La Niña, az El Niño hűvös testvére áll, mely hideg vizet hajtott a partok elé. A hideg áramlatot követve a cápák elhagyták megszokott nyíltvizi vadászterületeiket, és megjelentek a strandolóktól nyüzsgő parti vizekben.

Új fajokat általában olyan elzárt helyeken fedeznek fel a kutatók, ahol az ember addig még kevéssé éreztette jelenlétét. De olyan is előfordul, hogy az új faj az orrunk előtt hever. Ez történt augusztusban, amikor a kelet-ausztráliai Nagy-korallzátony élővilágát összeíró biológusok új fajok százaiba botlottak a cenzus során. Voltak közöttük korallok, rákok és legyezőférgek is. A búvárok még csalánsejtek nélküli medúzákkal, tengeri gyűrűsférgekkel és egy nyelven élősködő halparazitával is találkoztak. Ezen élőlények hihetetlen sokfélesége arra utal, hogy még számtalan további faj vár felfedezésre.

Ami azt illeti, 2008 igazi mérföldkő volt az új fajok felfedezése tekintetében – vízben és szárazföldön egyaránt. Fidzsin leírták a színpompás Brachylophus bulabula iguanát, az amazóniai esőerdő mélyén pedig német biológusok belebotlottak egy bizarr új hangyafajba. Ez a világtalan föld alatti ragadozó alighanem a legkorábbi hangya-ősökre ütött. Olyan különös, hogy felfedezői a Marsra utalva ’martialis’-nak nevezték el.

Indonéziában pedig egy antropológuscsoport felfedezett egy csapat főemlőst, melynek 85 éve nem látták élő példányát. Ez a törpe koboldmaki, egy hatvangrammos élő Furby.

Az élővilággal kapcsolatos felfedezések közül a legnagyobb sajtófigyelmet nem egy új faj megtalálása kapta, hanem egy új reménysugár, mely egy régi barátra vetült: a gorillára.

A gorillának két faja ismeretes: a keleti gorilla, melyhez a híres hegyi gorillák is tartoznak, valamint a nyugati gorilla – az ő egyik alfaja a nyugati síkvidéki gorilla. A hegyi gorillák száma ma már a hétszázat sem éri el, és az elmúlt két évtizedben a síkvidéki gorillák száma is folyamatosan csökkent. 2008 elején az ismert egyedszámuk 50 ezer körül volt. Egy elszigetelt kongói mocsárban tett véletlen felfedezés azonban mindent megváltoztatott. A Wildlife Conservation Society kutatói egy addig nem ismert, 125 ezer állatból álló gorillaközösségre bukkantak, több mint háromszorosára növelve a faj ismert egyedszámát.
A gorillák, anélkül, hogy bárki is tudott volna létezésükről, évtizedeken át élték rejtett életüket, hermetikusan elzárva a szomszédos emberi közösségek hatásaitól.
Erről a National Geographic Online augusztus elején tudósított>>

A kongói kormány megígérte, hogy a területet rezervátummá nyilvánítja, így jogosan reménykedhetünk benne, hogy ezek a békés állatok még sok éven át velünk lesznek. Bár a természetes élőhelyek a globális felmelegedés és az emberi terjeszkedés miatt Afrika-szerte fogyatkoznak, a jelenségnek pozitív olvasata is van: hogy léteznek még területek, melyet nem égettünk fel vagy taroltunk, csapoltunk le magunk körül.