Feltámadt egy korallzátony

Az Ausztrália északkeleti partjainál 2300 kilométer hosszúságban húzódó, mintegy 345 ezer négyzetkilométer kiterjedésű Nagy-korallzátony a legnagyobb természeti képződmény a világon, amelyet élő organizmusok hoztak létre. Tulajdonképpen nem egyetlen hatalmas és hosszú tömör mészkőgát, hanem több (kb. 2100), különböző típusú zátony (peremzátony, korallszirt) illetve korallsziget (mintegy 540) összessége.

Az 1990-es évek eleje óta a zátony, akárcsak a Föld más pontjain található zátonyok korallképződmények, egyes helyeken pusztulni kezdett. A jellegzetes korallfehéredés mellett, amely a degradáció, az elhalás egyértelmű jele, az oceanográfusok a koralltelepek növekedésének lassulását is megfigyelték. A pusztulást a szakemberek egyértelműen a globális felmelegedés, az óceán magasabb hőmérséklete illetve savtartalma növekedésének számlájára írják.

A korallzátony felszínhez legközelebbi részén, a zátonytetőn csak kevés korallfaj képes elviselni a relatíve legmagasabb hőmérsékletet, és azok is csak a felszínig képesek nőni, hiszen a vízből kikerülve elpusztulnának. A kevéssé magas hőmérsékletet kedvelő korallpolipok zöme éppen ezért nem a zátonytető hullámverés által lerombolt részeit építi újra függőleges irányban felfelé haladva, sokkal inkább oldalirányban, a nyílt tenger felé növelik a korallzátony területét. A hőmérséklet növekedésével a korallok elpusztulnak, a savasabbá váló tengervíz pedig hamar kikezdi az immár nem épülő korallpadokat, és gyors pusztulás következik be.

Egy elpusztult koralltelep regenerálódásához – amennyiben a környezeti feltételek ezt lehetővé teszik – akár tíz év is szükséges. A napokban azonban a világörökségként bejegyzett korallzátony megőrzésére létrehozott hivatal azt jelentette be, hogy a korallgát déli részén található Keppel-sziget környéki zátonyok, amelyek korábban szinte teljesen elhaltak, villámgyorsan, rekordidő alatt újjáéledtek. A regenerálódáshoz 12 hónap is elegendő volt – olvasható a Der Standard című osztrák lap online változatában.

Laurence McCook, a hivatal munkatársa szerint a körülmények szerencsés összejátszása miatt történhetett meg mindez. A korallpadot ez esetben ugyanis nem egy távolabbi zátonyról odasodródó korallpolip-lárvák élesztették újjá, hanem a helyi korallpolipok. „A zátony tehát még elegendő élő korallanyaggal rendelkezett” – tájékoztatott a szakember.

McCook azonban figyelmeztetett, hogy nem szűntek meg a globális felmelegedés korallzátonyokra gyakorolt negatív hatásai. Hangsúlyozta, hogy a szóban forgó szakasz újjáéledése a tökéletes körülmények ritka kombinációjára vezethető vissza. „A víz tisztántartására tett erőfeszítések, a túlhalászás elleni intézkedések és a turistaforgalom korlátozása mind szükséges lépés volt, hogy a zátonyszakasz felépüljön” – nyilatkozta a szakértő.

Kapcsolódó cikkek: