Katalin, Liza, Katinka2020. november 25., szerda
Természet

Mérgeskígyó-enciklopédia 2. rész

2009.04.28.Admin
National Geographic Magyarország

Bár Ázsiában a királykobrák és a Russell-viperák, Ausztráliában pedig a tengeri kígyók és a tajpánok a legmérgezőbbek, a legtöbb áldozatot a pápaszemes kobrák illetve a barnakígyók szedik.

Ahol a kobra az úr
A hinduk és buddhisták körében szent állatként tisztelt pápaszemes kobra magabiztos jellem, és azonnal mar, ha sarokba szorítják. A kobra feltűnő jószág, fenyegető testtartásával Ázsia egyik jelképének számít. A monoklis kobra valósággal eltörpül óriási rokona, a királykobra mellett, amely a világ leghosszabb mérgeskígyója.

A több mint öt méteresre növő királykobra testének akkora részét képes felemelni a talajról, hogy egyenesen egy álló felnőtt férfi szemébe nézzen. A vadonban hatalmas méregmennyiségüket kedvenc táplálékuk – más kígyók – elejtésére tartogatják. Ázsiának egy bizonyos részén azonban egy még ingerlékenyebb kígyó jelent komoly problémát: a Russell-vipera.

A Russell-vipera mérge különösen veszélyes, ugyanis nemcsak veseelégtelenséget, hanem heves vérzést is okoz. A Srí Lankán honos változat marása különböző fokú bénulást és izomkárosodást- idéz elő. Ez az egyik legveszélyesebb kígyó egész Ázsiában. Mivel előszeretettel látogatja a városok peremkerületeit, minden évben több ezer ember halálát okozza. Legtöbb áldozata a mezőgazdasági munkások közül kerül ki, akik lakhelyük elszigeteltsége miatt nem juthatnak azonnali orvosi kezeléshez, ami ennél a kígyómarásnál létfontosságú lenne.

A Russell-vipera közelről indítja támadását, és egyetlen marással több mint száz milligramm mérget juttathat az áldozatába. Ahogy a méreg a véráramba kerül, gátolja a véralvadási mechanizmust, így komoly vérzés, majd végül végzetes vesekárosodás lép fel.

Tegyük fel, hogy bekövetkezik a legrosszabb. Mit kell tenni, ha valakit megmar egy mérgeskígyó? Felejtsük el a méreg szájjal történő kiszívását, ezt szigorúan csak a mozifilmek hősei csinálhatják. A legtöbb esetben kígyóméreg elleni széruminjekció beadására van szükség. Az ellenanyagot úgy állítják elő, hogy egy megfelelő állat, például egy ló, testébe csekély mennyiségű kígyómérget juttatnak. A szervezetben fellépő immunválasz során a méreg ellen antitestek képződnek. Ezeket vonják ki az állat véréből a szérum előállításához.

Elsősorban azért használnak lovakat az ellenanyaggyártásához, mivel nagy testű állatok, így nagy mennyiségű vért lehet tőlük venni anélkül, hogy komolyabban megéreznék. Másodsorban nincs túl sok olyan betegség, amit a vérükkel elkaphatnánk. Alapjában az történik, hogy mérget először kis adagban egy nagy testű lóba fecskendezik, majd lassanként emelik a beadott méreg mennyiségét, amire a ló immunrendszere ellenanyagok termelésével válaszol.

A méregmolekulának adott alakja van. Úgy illik a szervezet sejtjeinek valamelyik receptorába, mint kulcs a zárba. Ha ezzel az ellenanyaggal beburkolják a mérget, akkor a kulcs már nem passzol többé a zárba, azaz a szervezetben a vérben szabadon kering. Mivel nem tud a sejtekhez kapcsolódni, a méreg nem képes kifejteni a hatását sem.

A világ leghatékonyabb mérge
Az ellenség méreggel való megbénítása vagy elpusztítása a természet egyik leghatékonyabb fegyvere. A véráramba kerülő biológiai toxin percek alatt súlyos idegkárosodást okozhat, a többi szövetet is erősen megrongálva. A zsákmány – vagy éppen a támadó – ártalmatlanításának ezt a biztos módját szárazföldi és vízi fajok ezrei alkalmazzák. De vajon melyikük mérge a legveszélyesebb az emberre nézve? Ez a kérdés nem hagyta nyugodni Dr. Jamie Seymourt, az ausztráliai James Cook Egyetem biológusát, aki a közelmúltban megalkotott egy forradalmian új méreg-osztályozási rendszert. A National Geographic filmjében a megrögzött tudós társaságában a világ legerősebb mérgű állatainak a nyomába eredünk…
Mikor? Április 30án, csütörtökön, 20:00 órától.

Az ellenanyagok semlegesíteni tudják a mérget, de nem képesek helyreállítani a szérum beadásáig okozott kárt. Ezért a kórházi megfigyelés és kezelés gyakran nélkülözhetetlen. Van azonban olyan kígyómarás, ami ellenanyag beadása nélkül is túlélhető. A maláj krait krait azon ritka ázsiai kígyófajok egyike, amelyek mérge kizárólag idegmérget tartalmaz. Mivel éjszaka vadászik, a préda szagát követve a sötétben gyakran betéved a házakba egy nyitott ajtón vagy ablakon át. Az alvó emberek esetleg sohasem tudják meg, hogy megmarta őket egy kígyó, kiváltképp azért, mert a kígyó méregfogai nagyon aprók. Ahogy az idegméreg hatni kezd, csak az ébredés után tapasztalt bénulás utal arra, hogy az éj leple alatt kígyómarás történt. A méreg blokkolja azokat az idegvégződéseket, amelyek az izmokat vezérlik, így a bordaközi izmokat is, amelyek létfontosságúak a légzéshez.

Ez a méreg szokatlan módon az egész testre kifejti hatását. De ha a beteget az átmeneti bénulás ideje alatt lélegeztetik, akkor túlélhető. Bár a Russell-vipera és a maláj krait is komoly fenyegetést jelent Dél- és Délkelet-Ázsia lakossága számára, a legnagyobb veszély forrásai a kobrák.

Nem a fenséges királykobra, a világ legnagyobb mérgeskígyója, hanem kisebb termetű rokona, a pápaszemes kobra. A pápaszemes kobra főleg az indiai szubkontinesen honos, de elterjedési területe Dél-Ázsia jó részre kiterjed, ahol több százmillió ember él. A kobra magabiztos természete is szerepet játszik abban, hogy évente akár tizenötezer marás is előfordulhat. Bár méregfogai nem tartoznak a legnagyobbak közé, ez a faj megdöbbentő mennyiségű mérget fecskendez áldozatába. Szerencsére a méreg csak közepesen hatékony a skálán. A pápaszemes kobra ennek ellenére ez az egyik „leghatékonyabb” a méreggel ölő állatok között. Azonban akad egy olyan ország, amely mérgeskígyó-állomány tekintetében az összes többit együttesen is lekörözi: Ausztrália.

Ausztrália a leghalálosabb
Itt nagyobb a mérgeskígyók fajszáma, mint a nem mérgeseké. Az ausztráliai kontinensállam hatalmas ország, óriási lakatlan területekkel. Az itt élő kígyóknak aligha kell helyhiánytól tartaniuk. Ennek ellenére vannak olyan komoly méreggel rendelkező kígyófajok, amelyek tökéletesen alkalmazkodtak az ausztrál városok által kínált élőhelyekhez.

A textilmintás barnakígyók egyes populációi szinte kizárólag háziegerekkel táplálkoznak. Ezek az állatok talán kiváló rágcsálóirtók, de ennek az egérfogónak az állkapcsai közé kerülni sokkal nagyobb probléma, mint megküzdeni a rágcsálók hadával. Ezek a kígyók jóval több mérget fecskendeznek az áldozataikba, mint azt korábban gondolták, és akárcsak a legtöbb városlakó, könnyen dühbe jönnek. A textilmintás barnakígyó kivételes abból a szempontból, hogy mérge gyors vérrögképződést okoz. Ha ezt túl is éli valaki, az utána fellépő vérzésbe még mindig belehalhat.

A még hatékonyabb méreggel rendelkező és beszédes nevű kispikkelyű tajpánnal – hál’ isten – csak Ausztrália elhagyatott területein futhatunk össze. Ha ez a kígyó, ezzel a méreggel felszerelve sűrűn lakott területen is előfordulna, akkor valószínűleg minden bokorból halott embereket kellene kihúznunk, akik rögvest azután vesztették életüket, amint tajpánnal találkoztak. A tajpánt az itteniek kegyetlen, vad kígyónak is nevezik. Kemény és nagyon szélsőséges élőhelyen telepedett meg. A helyi őshonos emlősökre vadászik, és mivel ezeknek a felkutatása energiaigényes, nem kockáztatja a kudarcot. Mikor végre prédára bukkan, akkor biztos akar lenni abban, hogy elkapja, és kellő mennyiségű mérget pumpál bele. Ezért nagyon hatékony mérget alkalmaz, és óriási adagot juttat be egyetlen marással.

A kegyetlen kígyó elnevezés szerencsére nem jelenti azt, hogy ez a kígyó kegyetlen vagy támadó kedvű volna. Az összes szárazföldi állat közül a leghatékonyabb méreggel rendelkező tajpán szinte sohasem kerül szem elé. Üregekben és földalatti járatokban vadászik és él, és csak ritkán jön a nyílt felszínre.

Sajnos azonban olyan kígyók is rendelkeznek a tajpánéhoz nagyon hasonló méreggel, amelyek sokkal közelebb élnek a településekhez. Ausztrália partjainál egy rendkívül erős mérgű tengerikígyó él. A nagy tengerikígyó csoportosan mozog, és elég magabiztosan viselkedik az emberek között. Gyakran közelíti meg a könnyűbúvárokat is. A tengerikígyóknak azért van szükségük erős, gyorsan ható méregre, mert ha nem bénítják meg a kiszemelt halat, akkor az gyorsan elmenekül, és oda a lakoma. Ennek ellenére az összes ausztráliai kígyó közül nem a tengerikígyók, és nem is a legerősebb mérgű kispikkelyű tajpán az első számú gyilkos.

Az országban a legtöbb áldozatot a barnakígyók szedik. Agresszív és gyors mozgású állatok. Még szerencse, hogy aránylag rövidek a méregfogaik, és csak ritkán tudják átharapni a vastag ruházatot. Korábban azt gondolták, hogy a barnakígyók csekély mennyiségű mérget termelnek, de az újabb kutatások cáfolják ezt a felfogást. Mérgük a ritkának számító vérrögképző kategóriába tartozik, és ha a méreg közvetlenül a véráramba jut, akkor pár perc leforgása alatt végezhet egy emberrel.

A cikk előző része: Mérgeskígyó-enciklopédia 1. rész

Hozzászólások

1,5 milliárd madarat mentett meg egy embereket védő törvény

1,5 milliárd madarat mentett meg egy embereket védő törvény

Az Egyesült Államok légtisztaságát szolgáló jogszabály nemcsak az emberi, hanem az állati egészség számára is fontosnak bizonyult.

A falak foglya

A falak foglya

A fotó Budapesten készült, egy belvárosi ház udvarán. A fa a kőrengetegben is él és tör az ég felé.

Meglepően tudatosan repülnek a poszméhek

Meglepően tudatosan repülnek a poszméhek

A rovarok tökéletesen föl tudják mérni saját testméretüket, ez a képességük akkor fontos, ha szűk résen kell átrepülniük.

Megkezdődött a madáretetési szezon

Megkezdődött a madáretetési szezon

Az első fagyok beköszöntével megkezdődött a 131. országos énekesmadár-etetési szezon, melynek során több mint egy évszázada igyekeznek a madárbarátok megkönnyíteni az állatok táplálékhoz jutását - tette közzé a hírt az MTI.

Szavazzunk a 2021-es év rovarára!

Szavazzunk a 2021-es év rovarára!

Idén is december 6-án zárul a szavazás, és nincs könnyű dolga annak, aki szeretne szavazni.

National Geographic 2020. novemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket