Vilma, Ünige, Csaba2020. december 05., szombat
Természet

Gorontalo, az elrejtett édenkert – 2. rész

2009.04.30.Admin
National Geographic Magyarország

Az elmúlt öt évben, mióta az egyetlen búvárbázis megkezdte működését Gorontalóban, a Miquel’s Diving jónéhány endemikus, vagy a tudományos rendszerbe még nem foglalt fajt talált.

Írta: Lőwy Gábor
Fényképezte: William Tan

2003-ban meghívták az akkor az észak-celebeszi Bunaken Nemzeti Parkban tartózkodó olasz származású tengerbiológust, Massimo Boyert, hogy tudományos publikálás céljából készítsen fényképeket a gorontalói fajokról. Merüléssel eltöltött három napja alatt jó néhány általa addig ismeretlen fajt dokumentált. Ezek közt az egyik leglátványosabb egy hólyagkorall buborékjai közt rejtőzködő, áttetsző testű, lila gyűrűkkel díszített garnéla volt.

Értekezve Dr A. J. Bruce-szal, a Queensland Muzeum ismert specialistájával, a búvárbázis néhány mintát küldött a folyamatban levő kutatásokhoz. A vizsgált lelet a csak Gorontalóban található új fajok egyike volt. A hivatalosan 2003 decemberében feljegyzett Coleman garnélát (Vir colemani) azóta kis számban Pápuán is sikerült lokalizálni. Gorontalóban azonban szinte mindenhol találni!

Ugyanakkor a széles körben jól ismert Vir philippinensis amellyel Japántól Ausztráliáig mindenhol találkozhatunk, Gorontalóban csekély számban fordul elő. Az új fajként regisztrált Vir colemanitól csupán abban különbözik, hogy áttetsző testét lila gyűrűk helyett csíkok díszítik. Az elmúlt két évben egy újabb változatot, a Vir complexet azonosították Gorontalóban. A hibrid garnéla neve is arra utal, hogy másik két fajtársának jellegzetességeit ötvözi. A lábain végigfutó lila csíkokkal és a hajlatokat átfogó gyűrűkkel a három módosulat közül a legmutatósabb. Hivatalos besorolása a begyűjtött példányok alapos vizsgálata után hamarosan megtörténhet.

Gorontalo egyik endemikus faja a Salvador Dali szivacs. Valójában a Petrosia lignosa egy módosulata, amely maga is Indonéz specifikum. Mégis csak Gorontalóban mutatkozik azzal a szürrealista alkotásra emlékeztető, intenzíven mintázott felülettel, ami Goronalo különlegességévé teszi. Az amszterdami egyetem szivacs-specialistája, Nicole J. de Voogd feltételezése szerint a környezeti kondíciók sajátosságai okozhatják e kirívó megjelenést. A Salvador Dali szivacsok leginkább 20 méter alatt jelennek meg csőre vagy vázára emlékeztető formájukkal, gyakran két métert is meghaladó méretben. Csokoládébarna felületük a félhomályban úgy tűnik, vízfestékkel van megfestve.

A különféle halfajok közt akad, amelyik nem kultiválja a gazdag korallmezőket, például a káprázatosan színezett narancshátú tündér wrasse (Cirrhilabrus aurantidorsalis). Elkerülve a koralloktól zsúfolt helyeket, törmelékek felett keringve találhatjuk, néhány négyzetméteres territóriumukon, más fajokkal közös rajokban. Emiatt a gyakorlatlan búvárnak könnyű szem elől tévesztenie, még pompás színei ellenére is.

Párzási időszakban a hímeket élénk narancssárga hátuk, kékes hasuk és lila fejmintázatuk teszi vonzóbbá az egyhangú vörös testükön narancsszínű foltot viselő nőstények előtt, akik a velük megegyező külsejű fiatalabb hímekkel úszkálnak.

Egy rokon, a solor wrasse (Cirrhilabrus solorensis) másik képviselője a gorontalói egyediségeknek. Más élőhelyein a hím csak időszakosan mutatkozik az orrán rikítóan sárga pöttyel, narancssárga tarkóval, sötétlila háttal, áttetsző testtel, fehér hassal és az állán jellegzetes fekete csíkkal. A jelenség normális esetben párzási periódusban látható, de a Tomini-öbölben élő solor wrasse domináns hímjei a helybéli narancssárga hátú tündér wrasse-val közös rajokban folyamatosan magukon viselik e sajátos színkombinációt. Ezáltal Gorontalo az egyedüli olyan hely, ahol a nászpompába „öltözött” hímek folyamatosan megcsodálhatók.

A közelmúltban megjelent „Gorontalo az elrejtett édenkert” című könyvében Rantje Allen, a Miguel’s Diving felderítő búvára egy „gyönyörű és megdöbbentő” új fajról ír: „Valami kicsi rózsaszín dologra lettem figyelmes a koralloszlop tövében a dendronephthya lágykorall ágai közt. 30 méterre ereszkedve közelebbről is szemügyre vettem a négy szőrös férget. William Tan, az Ázsiaszerte egyik legelismertebb víz alatti fotós a szomszédos koralloszlop tövében foglalatoskodott. Intettem Neki, és ő a világ első képeit készítette el az egyik legfurcsább lényről, amit valaha láttam.”

Mint később kiderült, nem férgek, hanem egy primitív puhatestűfaj felfedezésének az eseményét írta le a szerző. Ház helyett meszes vázat hordanak, ezáltal furcsa megjelenést produkálnak. A puhatestű aplacophoranokról még nem sokat tudunk. Leginkább csak annyit, hogy legtöbbjük kicsi, színtelen és ritka. Észrevétlenségük annak is köszönhető, hogy viszonylag mélyebb tengerekben élnek, az aljzati iszaprétegbe rejtőzve. A Gorontalóban talált rikító színekben pompázó egyedek teljesen új felfedezést képviselnek.

2007 decemberi látogatásunk alkalmával magunk is részesei lehettünk néhány új faj felfedezésének. Ide tartozik egy titokzatos lágykorallon élő tűhal, egy vadul pöttyözött meztelenkopoltyús csiga, egy csodaszép kis, korallágak közt megbújó rákocska, és egy mókás parányi laposféreg, ami a sokkarú tengeri liliom karjai közt él, az állattal szimbiózisban. Ezekből az egy centiméternél kisebb férgekből egy 5–7 tagú családot figyelhettünk meg. Tökéletesen kerek és lapos testük vagy teljesen fehér, vagy vastag fekete csíkkal szegélyezett, hátuk közepén fekete folt, ami az ötletet adta, hogy ökörszem féregnek kereszteljük őket. A krinoidea karjai közt bámulatos könnyedséggel csúszkálnak. Egyik másik váratlanul felmászva a tengeri liliom karjára, úgy tekeredik köré, mint egy díszszalag.

Az Australian’s Museum & Art Gallery of the Northern Territory darwini vezető puhatestű kutatója, Richard Willan szerint ezek az apró lények myzostomid fajok, a tüskés férgekkel távoli rokonok, de lágy testtel, amin nincs a tagozódásnak látható külső jele. Miután semmilyen információ nem ismert ezekkel a rejtélyes lényekkel kapcsolatban, megfigyeléseink és filmfelvételeink teljesen egyedülállónak minősülnek.

A tudományos világban szintén lelkesedést váltott ki egy Gorontalóban felfedezett sáskarák-faj. Egyes kőkorall-fajok polipjai közé ékelt lyukakban találkoztunk velük. Kommunális lények, egyetlen kőkorallon több tucat is található belőlük. Érdekes, ahogy az áramlatokban táplálékot gyűjtenek folytonosan hadonászva szűrőként működő végtagjaikkal. Csak szemük, tapogatóik és karjaik látszanak ki üregeikből. Első látásra feltűnt, hogy az általunk talált egyedek eltérnek színben a már ismert fajaiktól. Tapogatóik formája is másnak tűnt. Jelen pillanatban tanulmányozzák a vizsgálatra begyűjtött mintaegyedeket, akik nagy valószínűséggel nemcsak a Paguritta új fajait, hanem a legutóbbi gorontalói felfedezéseket is képviselhetik.

A cikk első része: Gorontalo, az elrejtett édenkert – 1. rész

Hozzászólások

Visszatért költőhelyére a világ legidősebb albatrosza

Visszatért költőhelyére a világ legidősebb albatrosza

A Midway-atollnál fészkelő madarat 66 évvel ezelőtt gyűrűzték meg, így minimum 69 éves lehet.

Mennyi vízre van szüksége egy elefántnak?

Mennyi vízre van szüksége egy elefántnak?

Állatkertekben élő afrikai elefántok napi vízigényét vizsgálták meg, de a vadon élőkre nézve vontak le következtetéseket.

Világörökségi helyszíneket fenyeget a klímaváltozás

Világörökségi helyszíneket fenyeget a klímaváltozás

Sok természeti világörökségi helyszín lesújtó állapotban van, az éghajlatváltozás immár a fajok inváziójánál is problémásabb.

A tengeri angyalok és tengeri pillangók igen ellenálló állatkák

A tengeri angyalok és tengeri pillangók igen ellenálló állatkák

A pteropodák, vagyis tengeri pillangók és tengeri

Nádasok rejtekén élő madár

Nádasok rejtekén élő madár

A Balatonederics határában fekvő, természetvédelmi terület egy szórványos madárfajáról már régóta tervezem, hogy írok pár sort.

National Geographic 2020. novemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

11 160 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket