Gyermeknevelő gorillamama

Meglepően emberi volt a tapsolás módja – mondta Ammie Kalan, az Oxford Brookes Egyetem kutatója. – Egy nőstény csupán ennek révén meg tudta változtatni kölyke viselkedését. A jelek szerint a nagytestű majmok tapsolással kommunikálnak egymással nagyobb távolságokon, és ezzel tartják össze a családot.

Kalan és kollégája, Hugo Rainey, a Wildlife Conservation Society munkatársa a Kongói Köztársaság Lac Tele rezervátumában figyelték meg a gorillákat, kutatásuk eredményeit pedig a Primates című szaklapban adták közre.

A fogságban élő hím és nőstény gorillák néha tapsolnak, kifejezvén lelkesedésüket vagy felhívva magukra gondozójuk figyelmét.

Több mint huszonöt évvel ezelőtt Diane Fossey egy másik fajnál, a vadon élő hegyi gorillánál észlelte a tapsolást. A megfigyelt nőstény egyed azonban négy év múlva elhagyta a jelzésnek ezt a formáját.

Nem sokkal később J. Michael Fay primatológus látott nyugati síkvidéki gorillákat tapsolni a Közép-afrikai Köztársaságban, és úgy hitte, hogy az figyelmeztető reakció az ember közeledtére.

Kalan and Rainey négy különböző csoportnál tanulmányozta a tapsolást. Összesen öt felnőtt nősténynél tapasztalhatták ezt a viselkedést. Négyen közülük fiatal kölyköt nevelő anyák voltak. A nőstények minden egyes alkalommal kétszer maguk előtt tapsoltak gyors egymásutánban. Két esetben minden bizonnyal a hím ezüsthátú figyelmét akarták a kutatók jelenlétére felhívni a gesztussal. Válaszképp az ezüsthátú kísérletet is tett arra, hogy megfélemlítse a megfigyelőket, míg a másik esetben a tapsot követően elüvöltötte magát, majd püfölni kezdte a mellkasát.

Olyat is megfigyeltek, hogy az anya hirtelen tapsolt a kölykének, amely erre abbahagyta a játékot, a többi felnőtt pedig a táplálékkeresést. Mindnyájan a kutatókat leső anya pillantását követték, majd rövidesen odébb is álltak.

– Ez egyfajta gesztikuláló kommunikáció, amelyet eddig nemigen tudatosodott a gorillakutatókban – vélekedett Kalan. – Segítségével a gorillák megőrzik a csoport összetartását.