Megoldódott az óriáscápa rejtély?

Hová tűnnek el?
A tudósok úgy vélik, legalább a válaszok egy részét sikerült kinyomozniuk. A New England partjai mentén élő állatokról ugyanis kiderült, hogy a telet trópusi vizekben töltik.

Korábban azt gondolták, hogy a Föld második legnagyobb halai, a szájukat hatalmasra kitárni képes óráscápák (Cetorhinus maximus) csak a mérsékelt égövi tengerekben fordulnak elő, de egy friss tanulmány szerint azok a példányok, amelyek már elérik a 10 méteres nagyságot, hatalmas utakat tesznek meg a mélyben, hogy eljussanak a trópusokon lévő rejtekhelyeikre.

A tudósok egy kísérlet során még a téli rejtélyes eltűnésük előtt műholdas nyomkövetővel szereltek fel 25 óriáscápát, amelynek segítségével folyamatosan nyomon tudták követni az állatok helyzetét. Kiderült, hogy a cápák közül jó néhányan, 200 és 1000 méter közötti mélységekben úszva Floridáig vándoroltak, volt viszont jó néhány példány, amelyik folytatta útját dél felé, néhány esetben még több ezer kilométeren át.

„Teljesen meg voltam döbbenve, amikor a jelzett állatok feltűntek a Karib-tengerben” – mondta el Gregory Skomal tengerbiológus, az eredményeket a Current Biology című tudományos szaklap online változatában publikált és a napokban megjelent tanulmány egyik szerzője.

És egy újabb meglepetés: a tanulmány szerint az egyik cápa átszelte az Egyenlítőt, és Brazíliáig, az Amazonas torkolatáig úszott, ahol egy teljes hónapot töltött el.

De miért olyan messzire?

Hogy pontosan mi készteti az óriáscápákat ilyen hosszú vándorútra, az a mai napig rejtély. A megfigyeléseket Skomal azzal magyarázza, hogy a Maine-öblöt elhagyó hidegvérű óriáscápák feltehetőleg a fő táplálékukat képező planktonok nagyobb bőségét keresve jutnak el a melegebb vizekre. „De vajon miért kellett egészen Brazíliági utazni?” – tette föl a kérdést a szakember, aki szerint Florida északi részénél is bőséges táplálék áll rendelkezésre.

Egy elmélet szerint a távoli trópusi telelőhelyek ivadékgondozó helyszínek. A tudósok még sohasem láttak fiatal óriáscápát, kizárólag felnőtt példányokkal találkoztak. „A mai napig nincs fogalmunk róla, hogy hol születnek ezek az állatok” – magyarázta Skomal.

Mauvis Gore, egy nemzetközi tengervédelmi szervezet biológusa egy 2007-es tanulmányban említést tett egy olyan óriáscápáról, amelyik keletről nyugati irányba keresztben átszelte az Atlanti-óceánt. „A nyomkövetési vizsgálatok fényében, amelyek regisztrálták a hosszú utazásokat, sok új dolgot fedezünk fel a populáció szerkezetére vonatkozóan is – jelentette ki Gore. Skomal szerint a nyomkövetések alapján megállapítható, hogy amit korábban helyi állománynak véltünk, az egy kozmopolita, óceán-szerte elterjedt populációhoz tartozik.

Segít megmenteni a cápákat?
A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) listáján az óriáscápa a kipusztulás által veszélyeztetett fajként szerepel. Egy adott helyen az állatokat érő bármilyen hatás immáron az egész populációra kihatással van – hívta föl a figyelmet Skomal, aki úgy gondolja, hogy az új felfedezések segíthetnek szembenézni az óriáscápákat fenyegető veszélyekkel – valószínűleg inkább korábban mint túl későn.

2009 augusztusában a Mentsük Meg a Tengereinket elnevezésű (Save our Seas) alapítvány nagyszabású konferenciát szervez a témában, ahonnan az óriáscápa-szakértőket a világ minden tájáról várják. „Abban reménykedünk, hogy közösen sikerül kidolgozni egy programot, amely az óriáscápa-populációk védelmét illetve a populációk viselkedésének világszerte való megfigyelését célozza meg” – nyilatkozta Mauvis Gore.

Kapcsolódó cikk:
Két tonnás óriáscápát fogtak ki Görögországban