Óriási gazellacsorda Mongóliában

Minden idők valaha látott legnagyobb állattömörülése az a 250 ezer egyedből álló mongol gazella- csorda, amelyben a biológusok szerint a faj teljes állományának mintegy negyede él.
A Föld mérsékelt övi füves pusztái (kontinenstől függően sztyeppjei, prérijei vagy pampái) közül Kelet-Mongólia füves síksága az utolsó, amely ökológiailag teljes egész, természetes eredetiségét valóban 100 százalékosan megőrző ökoszisztéma. a világon. A terület a vadon élő közép-ázsiai patások közül többek között a mongol gazella egyik utolsó élőhelye.
Kirk Olson, a Massachusettsi Egyetem munkatársa amerikai és mongol kollégáival együtt a mongol gazellák után kutatva az Oryx című folyóiratban publikálta a 2007 szeptemberében tett felfedezésük részleteit. A kutatócsoport tagjai GPS-jeladókat szereltek fel az elfogott gazellákra, hogy vándorlásukat nyomon kövessék.
A kutatók az állatokat követve keleti irányban indultak el, ahol több, néhány ezer fős csapattal találkoztak, mielőtt felbukkant volna az óriási, negyedmillió egyedet számláló csorda. A mongol gazellákról a zoológusok tudják, hogy nagy csoportokba verődnek, és a tízezres vagy ennél is nagyobb csoportok nem számítanak ritkaságnak. Azonban az eddig megfigyelt legnagyobb csorda „mindössze” nyolcvanezer gazellát számlált.
Olson szerint az eseményt ritka és szélsőséges körülmények válthatták ki. 2007 nyara hihetetlenül száraz volt, a mongol puszta egyes részeit nagyon komoly aszály sújtotta. Így az állatok a kevés még megmaradt zöld legelőkön zsúfolódtak össze, hogy legeljenek. Az egyik ilyen folt az ember által teljesen lakatlan, háborítatlan vidéken terül el, ahol a kutatók megérkezése és a csorda felfedezése előtt két héttel nagy mennyiségű csapadék esett, pompás legelőt biztosítva, és ideális menedéket nyújtva az állatok számára.
A mongol gazella egykori és mai elterjedése
A biológus szerint jó hír, hogy az állatok a szélsőséges nyár folyamán túlélésük érdekében képesek voltak egy eldugott területre összezsúfolódni, s ezáltal biztosították fennmaradásuk zálogát. Azonban ilyen óriási egyedszámú nyáj nem képes sokáig fennmaradni, különösen a beszűkült életterek tükrében. Félő, hogy a kis területre összezsúfolódott állatok az egyébként még fennmaradt, jó legelőket is elpusztítják – pusztán óriási létszámuk következtében. A legelőterületek közötti szabad vándorlást az is gátolja, hogy a mongol pusztákat egyre több kerítés, út, szántó és sűrűn lakott település szabdalja fel, továbbá olajmezőket is feltárnak, valamint vezetékeket építenek. Egyre kisebb az esélye tehát, hogy a fennmaradó élőhelyek megmeneküljenek a túllegeltetéstől.
„A kelet-mongóliai 250.000 négyzetkilométernyi puszta csupán hírmondója egy sokkal nagyobb ökoszisztémának, amely egykoron mintegy másfélmillió négyzetkilométeren terült el Belső-Mongólia valamint Mandzsúria területén” – jelentett ki Olson, aki hozzátette, hogy amennyiben a körülmények ismét hasonlóvá válnának, és egy újabb extrém száraz nyár köszöntene be , az állatok a friss táplálékot keresve már nem tudnának eljutni a mindössze 30 kilométerrel délebbre lévő üde legelőre: egy határkerítés állja el az útjukat. „Ebben az esetben tömeges gazellapusztulásról tudnánk csak beszámolni” – nyilatkozta a szakember.
A mogóliai pusztákon folyó vadászat már megtizedelte szajga-antilop és az ázsiai vadszamár, a kulán állományát. Olson reméli, hogy a mongol gazelláknak sikerül elkerülni ezt a sorsot.
Kapcsolódó cikk:
Nyugati újságírók térképezik fel a mongol nemzeti parkokat