Megfigyelték a vándorló pingvineket
Először figyelték meg a pingvineket téli időszakukban. Kiderült, hogy a bóbitás pingvinek hat hónapot töltenek egyfolytában a nyílt tengeren, s ez idő alatt akár 11 700 kilométert is megtehetnek.
A pingvinek társas életét, szaporodását, a tojások kiköltését és a fiókák nevelését jól ismerik a zoológusok. Azonban a párzási illetve az utódnevelési időszak végén a pingvinek visszamennek az óceánba, ottani szokásaikat pedig homály fedi. Legalábbis eddig. Az Indiai-óceán déli részén, az 50. szélességi kör közelében található Kerguélen-szigeteken honos bóbitás pingvineket (Eudyptes chrysolophus) francia kutatók tanulmányozták. A tudósok először követték nyomon a tengeri madarak útját, és felfedezték, hogy az állatok e féléves időszak alatt akár 11 700 kilométert is megtesznek, miközben főleg rákokkal táplálkoznak. Azt is kiderítették, hogy a Kerguélen-szigetek pingvinjei utazásaik alatt hárommillió négyzetkilométeren szóródnak szét.
Charles-André Bost, a franciaországi Viliers-en-Bois-ban található Chizé Biológiai Központ kutatója és munkatársai kicsi, mindössze 6 gramm súlyú adókkal szerelték fel az állatokat, amelyek segítségével műholdakon keresztül folyamatosan meghatározhatták az egyes madarak helyét. A bóbitás pingvinek a költési időt követően elhagyták a Kerguélen-szigeteket, és keleti irányba úsztak. Csak kevés madár indult az Antarktisz irányába, a legtöbb állat az Indiai-óceán közepét vette célba. A pingvinek hat hónapon keresztül folyamatosan úsztak: a műholdas nyomkövetővel felszerelt példányok közül fél év alatt egy sem hagyta el a nyílt vizet.
Annak ellenére, hogy az egyes csoportok óriási területen szóródtak szét, tavaszi visszatérésük időzítése meglepően pontos volt: egy héten belül valamennyi állat megérkezett a szigeteken található költőhelyeikre.
A pingvinek vándorlásáról eddig vajmi keveset tudtak a kutatók. Nem lehetett pontosan tudni, hogy a telet pontosan hol töltik, és azt sem, hogy mivel táplálkoznak. A bóbitás pingvin költőállománya mintegy tízmillió párra tehető, azonban húsz éve folyamatosan csökken a számuk. A tudósok, akik megfigyeléseiket a Brit Királyi Társaság Biology Letters című szaklapjában publikálták, bíznak benne, hogy a vándorlásukba és táplálékforrásaikba történő betekintéssel hozzájárulhatnak a faj védelméhez.
Kapcsolódó cikk:
Pingvinek vándorlása