Saját tengerpartja van a kalapácsfejű tyúknak

A kalapácsfejű tyúk (Macrocephalon maleo) meglehetősen egyedi küllemmel bír. Nevét onnan kapta, hogy a feje tetején egy jókora fekete dudor („kalapács”) található. A madarak háta fekete, hasi oldala pedig rózsaszín. Arcuk sárgás, csőrük pedig vöröses-narancssárga színű. Fejlődésükhöz szükség van forró, napsütötte homokra vagy sötét színű, könnyen fölmelegedő talajra, esetleg vulkáni tevékenység által melegített laza kőzetre. A kalapácsfejű tyúk ugyanis nem vesztegeti az idejét költésre. Miután lerakja meglehetősen nagy tojását, azt beássa a meleg homokba vagy talajba, és annak kiköltését már a homok vagy talaj hőjére bízza. A hatalmas tojásokból később megfelelően fejlett fiókák kelnek ki, akik nem számíthatnak odaadó szülői gondoskodásra. A csibék, amint kikelnek, és kimásznak a felszínre, azonnal képesek a levegőbe emelkedni és gondoskodni magukról.

A kalapácsfejű tyúkból ma már mindössze 5-10 ezer példány él a természetben, valamennyi az indonéziai Nagy-Szunda-szigetek egyik tagján, Celebeszen (Sulawesi).

A brit The Guardian című lap internetes kiadása szerint az állatok védelmének biztosítása érdekében az amerikai székhelyű Wildlife Conservation Society (WCS) vadvédelmi szervezet egy helyi környezetvédelmi egyesülettel együttműködve egy tizennégy hektáros partszakaszt vásárolt a sziget északi részén. Ezen a területen állítások mintegy negyven fészek található. A 12 500 amerikai dollárért megvásárolt partrész kizárólag a kalapácsfejű tyúkok tulajdona.

„A védett terület segít abban, hogy többen felfigyeljenek erre a ritka madárra” – nyilatkozta John Tasirin, a WCS programkoordinátora. A szakember hangsúlyozta, hogy azért kiemelten fontos egy háborítatlan terület biztosítása, mert a kalapácsfejű tyúkra a legnagyobb veszélyt az emberek jelentik. A helybeliek gyakran fésülik át a homokot a madarak tojásai után kutatva. A madárpopulációk zsugorodása főként a nagyarányú tojásgyűjtés következménye.