Saját kölykeiket felfaló orangután-anyák

A két esemény egy hónap eltéréssel, ugyanazon a vidéken történt Indonéziában, a Nagy-Szunda szigetekhez tartozó Szumátra egyik erdejében. „Abnormális viselkedésről lehet szó, amelyet valószínűleg stresszes élethelyzet idézett elő az anyáknál” – vélekedett David Dellatore, az nagy-britanniai Oxford Brookes Egyetem zoológusa, aki mindkét esetnek szemtanúja volt.

Kannibalizmust a főemlősök közül az emberen kívül eddig csupán csimpánzoknál mutattak ki, bár két alkalommal már gorillák székletében is fedeztek föl kismajmok maradványait, amiből következtetni lehet a szokatlan viselkedésre. Azonban a két indonéziai eset az első a világon, amikor megfigyelték, hogy az anyák saját elpusztult kölykeiket fogyasztják el.

Dellatore Szumátrán, a Gunung Leuser Nemzeti Park Bukit Lawang nevű részterületén kutatja az orangutánok viselkedését. Eredeti célja az volt, hogy figyelemmel kísérje a vadonba visszaengedett, korábban fogságban nevelkedett majmok egészségi állapotát. Miután felfedezte, hogy a nemzeti park látogatói a tilalom ellenére túl intim viszonyt folytatnak az állatokkal, kézből etetik, és nem ritkán meg is érinti őket, áttért az emberszabásúak viselkedésének tanulmányozására. Eközben tapasztalta két alkalommal, hogy egy nőstény elpusztult kölyke tetemét fogyasztja.

Az Edita nevű anya egyéves kölykének tetemét nyolc nappal a kicsi elpusztulását követően ette meg. Egy hónappal később pedig a Ratna nevű nőstény falta fel héthónaposan elpusztult kölykét.

Más emberszabásúak (például gorillák) is képesek akár napokig is cipelni elpusztult kölykeiket.

„Ilyen viselkedést az orangutánkutatás bő négy évtizedes történelmében még senki sem látott – fogalmazott Dellatore. A szakember a Primates című szaklapban leírja, hogy nincsen evolúciós értelme, hogy megöljék saját kölyküket, és nem is ez történt itt. Gyakran előfordul ellenben, hogy az emberszabásúak még napokig hurcolásszák elpusztult kölykeiket. Ezt a jelenséget csimpánzoknál is és gorilláknál is megfigyelték már. Dellatore szerint meglehet, hogy a kölykök felfalása egyfajta rituálé, a gyászfolyamat része, annak lezárása. A 23 éves Edita hét napon keresztül cipelte elhalt kicsinyét, és csak a nyolcadik napon ette meg az akkor már erősen bomlásnak indult tetemet.

A kutató, bár bizonyítani nem tudja, úgy véli, ezeket a rendellenes viselkedéseket az anyákat kölyök korukban ért traumák okozzák. „A félvad orangutánok komoly stressznek vannak kitéve, például szemtanúi lesznek saját anyjuk halálának” – nyilatkozta. Amikor ugyanis befogják a vad orangutánbébiket, hogy eladják őket, a vadászoknak meg kell ölniük az anyát. Továbbá a fogságban eltöltött hosszú idő alatt az állatok a többi orangutántól elszigetelve, sokszor teljesen magányosan nőnek föl. A szakember szerint valószínűsíthető, hogy az abnormális szokások ezekre a hatásokra vezethetők vissza.

A fogságban eltöltött idő alatt ért traumák is okozhatják az orangutánok abnormális viselkedését.

Kivételes esetekben hasonló jelenséget további főemlősöknél is megfigyeltek, például a félmajmok közé tartozó fülesmakiknál, ahol a kannibalizmust határozottan az állatok traumás életkörülményeivel magyarázták. A turisták jelenléte és sokszor felelőtlen magatartása további zavaró tény lehet az orangutánok számára. Dellatore a Szumátrai Orangután Társasággal együttműködve ezért egy ökoturisztikai programban dolgozik, amelynek célja annak elérése, hogy a turisták felelősen viszonyuljanak a természeti környezethez, azon belül az orangutánokhoz.

Kapcsolódó cikk:
Mi az evolóciós célja az utódkannibalizmusnak?