Eperszezon egész évben – amíg a vízkészlet tart

Létezik Spanyolországban egy hely, ami maga a paradicsom – bár sok helyről és sokan állítják ezt, de most valóban így van. Édesvízi élőhely, több száz madárfaj található itt; az őszi vándorlás alatt fontos pihenőhely számukra a terület. A spanyolok nagy büszkesége, a fokozottan védett ibériai hiúz is már csak itt található meg. Kék ég, zöld fű, csillogó tengervíz, napsütés – ahogy az a nagy könyvben meg van írva. A paradicsom földi neve: Coto Doñana. 1969-ben alapítottak itt nemzeti parkot, hogy az Európában valóban egyedülálló természeti kincseket megvédjék, és biztosítsák a fajok számára a továbbélést.

Az édesvíz nagy kincs. Nemcsak az állatoknak, de az embernek is. A Doñana park mellett lakó gazdák gyorsan rájöttek, hogy ezt milyen ügyesen ki lehet használni. Egyszerű a képlet: adjuk össze azt, ami már eleve ott van, vagyis a kellemes klímát, az édesvizet magában rejtő földet és az európai országok lakóinak téli gyümölcsigényét. Mi is lehetne más az eredmény, mint maga az eper.

Hogy karácsonyra a nagymama Budapesten epres süteményt készíthessen az unokájának, hogy szilveszterkor a pezsgő mellett eper ízesítse a hangulatot Moszkvában, hogy eperszuflét tálalhasson a pincér egy hűvös novemberi napon Párizsban, és a tél végén az influenzából lábadozó családfő vitaminhiányát eperrel pótolja a gondos feleség Brüsszelben – nos Európában mindehhez Spanyolország Doñana Nemzeti Parkjában termelik meg szinte a teljes szükséges mennyiséget.

A spanyol epergazdák derék munkát végeznek. Kiválasztották a számukra megfelelő földet, a fákat és a felesleges növényzetet annak rendje és módja szerint kiirtották, és mindent megtesznek azért, hogy speciális szivattyúikkal kinyerjék az édesvizet a földből. Az eper elég sok vizet igényel, ami azonban a gazdákat cseppet sem zavarja, hiszen a vizes élőhely lecsapolásából elegendő vizet nyerhetnek akár az újabb és újabb földek öntözéséhez is. Az eper iránti kereslet nagy, az eperföldek nagysága ezzel arányosan nő. Alig akad gazda, akit egyáltalán csak gondolati szinten is zavarna, hogy egy nemzeti park védett területén, illegálisan termeszti az epret. Létezik olyan összeg, ahol már szelektív a lelkiismeret.

A Doñana Nemzeti Parkban a paradicsomi kép az epertermesztés miatt ezért némileg megváltozott. Az intenzív mezőgazdasági tevékenység miatt a talajvízszint csökkenni kezdett, az édesvízi élőhelyek területe zsugorodott, ez pedig az állat- és növényfajok életére is kihat. Az epret a kártevők ellen védő kemikáliák bemosódása miatt már 1986-ban 30 ezer madár pusztult el. Ráadásul az eperföldek, a hozzájuk vezető utak feldarabolják a nemzeti park védett területét, az állatok élőhelyeit, amit legjobban a fokozottan védett ibériai hiúzok életén lehet nyomon követni. Ez a világon a legveszélyeztetettebb macskaféle.

A vadon élő hiúzok száma jelenleg nem haladja meg a 100-at. Az utóbbi nyolc évben 45 hiúztetemet találtak. A ragadozók élőhelye egyre zsugorodik, és fő táplálékukból, az üregi nyúlból is egyre kevesebb akad, emiatt folyamatosan csökken a populáció egyedszáma. Számos hiúzt gázoltak el a nemzeti parkot behálózó autóutakon is.

Az epertermesztés nagy gazdasági jelentőséggel bír Spanyolországban. Talán ezért sem lehet véletlen, hogy hivatalos úton sehogy sem lehet a védett területen folytatott termesztést megakadályozni. A személyes fellépésre pedig az epertermesztők elég mély benyomást keltő válasszal reagálnak, amire a legtöbben jobbnak látják a területet és a gazdákat messze elkerülni. Persze a gazdák is ezt javasolják. Olyan megoldást kell tehát találni, amivel a termelők sem esnek el a bevételüktől, és a terület is fennmarad.

A WWF kidolgozott egy stratégiát, amivel úgy tűnik, mindenki jól jár. Ők ugyanis nem azt mondják, hogy az epertermesztést azonnal be kell szüntetni, hiszen a gazdasági jelentősége egyértelmű. Inkább olyan tervvel álltak elő, amivel ésszerűsíthetik a vízfelhasználást, a növényvédőszerek használatát és a területi terjeszkedést. Ennek érdekében a területen úgynevezett ökológiai folyosókat alakítottak ki, amelyeken a hiúzok, és egyéb állatfajok nyugodtan közlekedhetnek, így élőhelyeik között átjárhatóságot biztosítanak. Ezzel nemcsak a hiúzok, de táplálékállatok és egyéb fajok szaporodását, fennmaradását is elősegítik. A nagyobb terület biztosítása céljából utakat és elektromos vezetékeket is áthelyeznek.

Egy mintaterületen új vízfelhasználási módot alakítanak ki és mutatnak be a gazdáknak. Így megakadályozható a talajvízszint további csökkenése, és a vizes élőhelyek zsugorodása. A gazdák a saját szemükkel bizonyosodhatnak meg arról, hogy – költségesebben ugyan – alternatív módon is működik az epertermesztés.

A legnagyobb kérdés persze az, hogyan lehet rávenni egy gazdát arra, hogy ezt a módszert alkalmazza. A válasz a felvevőpiacban rejlik. A WWF kidolgozott egy együttműködési formát egy szupermarket-lánccal. Ennek értelmében az áruházlánc vállalja, hogy a WWF tanúsítványával rendelkező gazda, aki tehát papírral bizonyítja, hogy természetközeli gazdálkodásból származó epret kínál, biztos felvásárlót talál. A vásárlási lánc végén lévő fogyasztót pedig arra buzdítják, hogy hallgasson a lelkiismeretére, és csak a pandás logóval ellátott, a WWF által tanúsított epret vegye le a pultról.

A mentési folyamat tehát elindult. Néhány gazdában újra pislákol a lelkiismeret, és csatlakozott a kezdeményezéshez. Sokan azonban még mindig az olcsóbb, de pusztítóbb utat választják.

A Doñana Nemzeti Park talán újra feléled. A számos madár- és emlősfaj, a rovarok és a növények talán túlélik, hogy az eperszezon nemcsak Spanyolországban, de szinte egész Európában január elejétől december végéig tart.

Balogh Alexandra

Forrás: WWF

Kapcsolódó cikk:
Egy kihalás szélén álló faj új populációjára bukkantak