Mérgező medúzák a spanyol partoknál

A faj példányai utoljára egy évtizede jelentek meg a Földközi-tengerben, akkor a Baleári-szigetekhez tartozó Mallorca illetve Formentera partjai előtt észlelték őket.

A spanyol hatóságok közlése szerint a csalánozók eddig még nem jelentettek veszélyt a fürdővendégek számára. Ennek ellenére azt tanácsolják, hogy óvatosságból a fürdőzők kerüljék az érintkezést az állatokkal. A 9-35 centiméter nagyságú portugál gályák (Physalia physalis), amelyek fogófonalai akár a 30 méteres hosszúságot is elérhetik, állítólag hétszáz méterre közelítették meg a partokat, majd a szél elsodorta őket.

A portugál gálya mérge igen veszélyes lehet az emberre is. Fogófonalai már az érintés során erős fájdalmat és gyulladást okoznak. Beteg vagy gyenge fizikumú egyéneknél a következmény légzési nehézség és akár szívleállás is lehet.

Az állatok csípést okozó csalánsejtjei rendkívül hosszúak, és négyzetcentiméterenként akár ezer is lehet belőlük. Méregkoktéljuk különböző fehérjéket tartalmaz, amely bőrrel való érintkezés esetén közvetlenül az idegsejtekre hat, ezáltal az izomzat folyamatos összehúzódását idézi elő.

Szakértők szerint a veszélyes csalánozók ilyen tömegben történő felbukkanása igen szokatlan a spanyol partok előtt. A portugál gálya elsősorban a Csendes-óceánban és az Atlanti-óceán trópusi vizeiben fordul elő. Nevét vitorlához hasonló gázbuborékot, elsősorban nitrogént tartalmazó süvegének köszönheti, amely a víz felszínén tartja, s ami leereszthető, s viharos időben az állat így lemerülhet.

A portugál gálya mind színében, mind alakjában meglehetősen emlékeztet egy valódi medúzára, a valóságban azonban különálló polipok egész telepe. A kolóniát alkotó egyedek az evolúció során más-más feladatra szakosodtak, legyen az szaporodás, táplálékfelvétel, az ellenségek elriasztása vagy fogófonalak képzése. Az állatok ezért csak együtt életképesek.

Kapcsolódó cikkek: