Ritka halójelenségek Magyarország felett

A június 23-án megfigyelhető halók közül a legkisebb 9 fok sugarú volt, míg a nagyobbak 18, 22, 24, és 46 fok távolságra látszottak a Nap körül.

Egyszerű 22 fokos halót igen gyakran észlelhetünk, sőt olykor nagy testvére, a 46 fokos is megfigyelhető, ettől eltérő rádiuszú köröket azonban sokkal ritkábban lehet lencsevégre kapni. Ennek oka az őket kialakító jégkristályokban keresendő. A szokványos kör alakú halójelenségeket hatszög alapú hasáb formájú kristályok hozzák létre: apró oszlopok, amelyek születéséhez megfelelő légnyomás és páratartalom mellett –5 °C körüli hőmérséklet is elegendő. Egy 5-10 km magasságban lévő, úgynevezett magasszintű felhőben a feltételek gyakran adottak az elegendő mennyiségű és jó minőségű, oszlopszerű kristály kialakulásához.

Gúla alakú jégkristály (Marko Riikonen és Jarmo Moilanen mikroszkópos felvétele)

Ha a nap körüli haló 9–18–20–23–24 vagy 35 fokos kört rajzol, a jelenség hátterében már nem hatszög alapú hasáb, hanem gúlás szerkezetű kristályok állnak. Ezek keletkezéséhez a megfelelő körülmények ritkábban adottak, és a szükséges hőmérséklet is jóval alacsonyabb: legalább –26 °C. Természetesen a jég hexagonális szerkezete ebben az esetben is adott, így az apró gúlák összetett geometriáját is ez határozza meg: a kristályok egyik vagy mindkét vége hatszög alapú csonkagúlában végződik. Míg egy oszlopos kristálynak csupán nyolc lapja van (alap és fedőlap, valamint a hat oldallap) és azok vagy 60, vagy 90 fokos szöget zárnak be egymással, egy gúla alakú kristálynak minimum 12, de akár 20 oldala is lehet. Ennélfogva a lehetőségek tárháza is jóval nagyobb: ennyi kristálylap már hat különböző szöget zárhat be, így a rajtuk megtörő fény létrehozhatja a hatféle, eltérő sugarú halógyűrűt, és akár további különleges melléknapokat, érintő íveket is rajzolhat az égre.

Az eddigi legismertebb és legteljesebb komplex gúlakristályos halómegfigyelés. A kép nagyszámú felvétel átlagolásával készült a jobb jel/zaj viszony elérése érdekében 2008. június 5-én a finnországi Tamperében (Fotó: Jari Luomanen)

Kontinensünk északi részén valamivel gyakrabban látni olyan halójelenségeket, melyekben a fény gúla alakú jégkristályokon törik meg. Ezeken a területeken a 8–12 km magasan található állandó futóáramás (más néven jet stream) segíti elő létrejöttüket. Európa középső részén inkább a rossz időt, kitartó nyári esőzéseket és akár áradásokat hozó mediterrán ciklonok kedvezhetnek az előfordulásuknak. Így volt ez a mostani hidegcseppből kialakult ciklon esetében is.

Kiricsi Ágnes

Kapcsolódó cikk:
Különleges felvétel egy furcsa légköri jelenségről