GPS-szel az eltűnő lundák nyomában

GPS-szel követik a lundákat Nagy-Britanniában. A kutatók remélik, ezzel fényt deríthetnek a tengeri madarak az utóbbi években tapasztalt egyre csökkenő állományának okaira.
Globális helymeghatározó rendszer GPS segítségével próbálják kideríteni a kutatók, hogy mi lehet az oka a Nagy-Britanniában élő lundák egyre csökkenő számának. Míg 2003-ban 70 ezer, addig 2008-ban már csak 41 ezer lunda élt a Nagy-Britannia legnagyobb lundakolóniájának otthont adó északi-tengeri Május-szigeten. Ugyanez idő alatt pedig a Farne-szigetek lundapopulációjának száma is mintegy egyharmadával, 56 ezerről, 36 ezerre csökkent. A tudósoknak egyenlőre csak sejtéseik vannak a szomorú tendencia okairól, például, hogy a globális felmelegedés miatt a lundák alapvető táplálékforrásául szolgáló homoki angolnák az északi vizekről a hidegebb tengerek felé veszik az irányt. Ugyanakkor a környezet szennyezettsége is komoly hatással van a madarak életére és versenyre készteti őket olyan más fajokkal, mint a sirályok – olvasható a The Daily Telegraph brit napilap online kiadásában.
A drasztikus létszámcsökkenés tényleges okának megfejtése érdekében a tudósok lábgyűrűre erősített, apró GPS-eket szerelnek a Farne-szigetek lundáira, hogy megtudják hová vonulnak táplálkozni az állatok télen, miként jutnak oda és milyen hosszú ideig maradnak a különböző területeken. A parányi szerkezetek további információkat is közölnek majd a madarak alábukásairól, vagyis, hogy milyen gyakran és milyen mélyen merülnek alá a vízben. Az első adatok a jövőre a szigetekre visszatérő állatoktól származnak majd, amelyek a téli időszakot a a nyílt tengeren, táplálék után kutatva töltik, és csupán fészkelni jönnek ki a szárazföldre.
Richard Bevan, az adatokat feldolgozó Newcastle-i Egyetem munkatársa szerint, a madarak téli úti céljainak ismeretében a tudósok végre meg tudják majd mondani a lundák fogyatkozásának okát. „A technológiai fejlődésnek köszönhetően jóval közelebb kerültünk a lunda-kirakósjáték darabjainak megtalálásához. Az új adatok segítenek rávilágítani arra is, hogy mit csinálnak a madarak a Farne-szigeteken, és remélhetőleg megértjük a drámai megfogyatkozásuk okát” – nyilatkozta a kutató.
A Brit fősziget északkeleti partjainál húzódó vulkanikus eredetű Farne-szigetek a tengeri madarak paradicsoma.
Az ÁÉszaki-tengerben található, a brit partok közelében, a jégkorszak végi, a jég elolvadásához kapcsolódó tengerszint-emelkedés és az abrázió hatására a partokról levált 28 tagú Farne-szigetek híresek nagyszámú tengerimadár-kolóniáikról. Mintegy húsz különféle madárfaj költ itt, a lundák mellett többek között dunnaludak, sirályhojszák, csérek, lummák, csigaforgatók, parti lilék telepei találhatók meg. A 36 ezer lunda mellett a tengeri szárnyasok összlétszáma meghaladja a 70 ezer példányt. A szigetek jelentős számú szürke fókának is otthont adnak.