A gigászok földje

Alig négy órára San Franciscótól fekszik az észak-amerikai kontinens egyik legszebb gyöngyszeme, az UNESCO-világörökség részét képező Yosemite Nemzeti Park, amely évente több mint három és fél millió látogatót vonz a világ minden tájáról, akik közül a legtöbben csak a Yosemite-völgy 18 négyzetkilométernyi részét ismerik.

Gránitsziklák, zuhatagok és mamutfenyők birodalma
A világ egyik legmagasabb, 900 méteres sziklaóriása, az El Capitan a Merced folyó lankás, erdővel borított partján emelkedik, a Yosemite-völgy bejáratánál. A völgy túlsó végén a Half Dome hatalmas gránittömbje emelkedik. A völgy felé néző függőleges sziklafal 670 méter magas, hátsó részét a jég formálta gömbölyűre.

Egy szikláról három hatalmas lépcsőn zúdul alá, 739 méter mélyre a Yosemite-vízesés, amely magasságát tekintve az ötödik legnagyobb a világon. A vízesés nyáron sokszor kiszáradhat, ám tavasszal, amikor a legnagyobb a vízhozama, félelmetes robajjal zúdul alá.

A 3081 négyzetkilométernyi területű nemzeti park számos más vízesés otthona is, amelyek a legnagyobbak Észak-Amerikában. Nemcsak méreteivel, de látványával is kiérdemli a figyelmet a Bridalveil (Menyasszonyi fátyol), amelynek fehér fátyolként lebegő vize 190 méterről zuhog a mélybe.

A közel 200 méteres Bridalveil- (Menyasszonyi fátyol) zuhatag

A parkban azonban másfajta óriások is megtalálhatók, például a növényvilág egyes képviselői. Igazi gigász köztük a Mariposa ligetben álló göcsörtös, villám sújtotta öreg fenyő, a Grizzly Giant. Az óriási mamutfenyő életkorát 2700 évre becsülik, és társaival együtt jól érzik magukat a ligetben. Hatvan méternél is magasabbra nőnek és igen terebélyesek. Némelyik törzse olyan vastag, hogy akár egy 12 főből álló csoport is fényképeztetheti magát előtte anélkül, hogy teljesen kitakarná a fát. Az egyik fenyő törzsét pedig középen ismeretlen okból kivájták. Az így keletkezett alagúton egy személyautó kényelmesen átfér úgy, hogy a megmaradt farész elbírja a hatalmas fát, és életben is tartja. K

A medvékre vigyázni kell!
orábban az itt élő gigászokhoz tartozott a grizzly is, ám az utolsó ismert egyedet 1895-ben lelőtték, így ma csupán kisebb testű rokona, az amerikai feketemedve (baribál) él a parkban. Számuk a becslések szerint 300 és 500 között mozog, elnevezésük viszont megtévesztő lehet, hiszen az egyes medvék színe széles skálán mozoghat a világosbarnától a vörösesbarnán át a feketéig.

Feketemedvék (Fotó: Nobert Rosing)

A Sierra Nevada enyhe tele miatt az itt élő medvék rövidebb időre vonulnak csak vissza barlangjukba, mint hidegebb tájakon élő társaik, sőt vannak olyan egyedek is, amelyek az egész telet aktívan töltik a Yosemite parkban. Általában éjszaka indulnak élelem után, és gumókkal, fiatal hajtásokkal, halakkal, mézzel, bogyókkal, bogarakkal és magvakkal táplálkoznak. Persze néhányan előnyben részesítik a dúsan megrakott szendvicset, kekszet, gyümölcsöt és minden, normál esetben emberi fogyasztásra szánt táplálékot. A medvék jó esetben csak az autót törik fel, rosszabb esetben a gazdáját tépázzák meg egy-egy jó falat reményében. Évről évre sok autó és ember szenved kisebb-nagyobb sérüléseket a medvék által. A park vezetősége számos szabály bevezetésével és hasznos tanácsokkal igyekszik megóvni a látogatókat, így például a szabadban semmiképp, de még a kocsiban vagy a sátorban sem szabad ételt hagyni, a tárolásra külön zárható szekrények állnak rendelkezésre. Itt is érvényes a szabály: ez nem állatkert, a medvék pedig nem háziállatok. Ők élnek itt, az ember csak látogató.

A medvékkel ellentétben az itt élő coyote, azaz prérifarkas tartózkodóbb állat. A rangerek szerint főleg a téli hónapokban szegődnek az ember nyomába egy-egy jó falat reményében, és ha az ember nem próbálja megérinteni, netán bántani, akkor nem veszélyesek.

John Muir öröksége

Half Dome

Nyáron a rőt színű öszvérszarvasok – amelyek hatalmas füleik után kapták nevüket – könnyen észrevehetők, amint az ezerszínű virágokkal borított réten vagy az erdőben legelésznek. Ősszel a hulló falevelektől a Yosemite vörös és sárga színekben pompázik. A téli fehérségben a zuhatagok vize is megfagy.

A Yosemite völgyet és tágabb környezetét 1890-ben nyilvánították nemzeti parkká lenyűgöző szépségének és John Muir skót származású természettudósnak köszönhetően. John Muir fáradhatatlanul dolgozott a terület eredeti állapotának megóvásáért. A tudós ezt írta: „Egyetlen emberkéz építette templom sem vetekedhet a Yosemite szépségével… Falainak minden sziklája mintha életre kelne… Mintha a természet itt gyűjtötte volna össze a legféltettebb kincseit.” Igaza volt…

Ceglédi Ferenc

Forrás: Chili Magazin