Fotó az albínó tengerlakóról

Amerikai tengerkutatók a nyár folyamán kifogtak egy albínó tengerimacskát. A teljes pigmenthiány a tengeri állatok között elenyészően ritka.
A Washington Egyetem víz- és haltudományi részlegének kutatói a nyár folyamán az USA nyugati partján, a Puget Sound öbölben tanulmányozták a tengeri táplálékláncokat. Egyik nap, amikor a mintegy hatvan méter mélyen bemerített hálójukat a felszínre húzták, egy egészen különleges hallal találták szembe magukat.
A hálóban ugyanis – több ezer másik hal mellett – egy albínó tengerimacska is ott volt.
A csendes-óceáni tengerimacskák (Hydrolagus colliei) a cápák és ráják rokonai, vázukat porc alkotja. Színük általában iszapbarna, melyet fehér pettyek tarkítanak. Ez a szín elősegíti, hogy élőhelyükön, az óceán fenekén környezetükbe olvadjanak.
Az albinizmus genetikai hiba, melynek következtében nem termelődik melanin nevű barna pigment az állatban. Albinizmust leírtak emlősöknél, halaknál, madaraknál, hüllőknél és kétéltűeknél egyaránt.
Ted Pietsch, a Puget Sound-i kutatás kurátora szerint az albinizmus elenyészően ritkán fordul elő tengeri élőlényeknél. Alig néhány beszámoló született albínó cápa észleléséről, és még soha senki nem jelentette, hogy albínó tengerimacskát látott volna, pedig a tengerimacskák igen nagy számban találhatók a világ tengereiben.
Pietsch szerint az ezüstösen fénylő, hófehér, világoszöld szemű nőstény tengerimacska 2-3 éves lehet. Rejtély, hogy ennyi idő alatt hogyan nem esett áldozatul természetes ellenségeinek, hiszen rejtőszínétől megfosztva gyakorlatilag világított a tengerfenéken.
Sajnos ez a szerencsesorozat sem tartott örökké. A hófehér tengerimacska talált egy rést a tárolására használt vödröt lefedő deszkák között, és egy éjszaka kiugrott a hajó padlójára. Jelenleg – egyetlen albínóként – az egyetem 7, 2 millió példányból álló halgyűjteményét gazdagítja.