A félelem nyomában

Amerikai szakemberek különleges módszerrel fedezték fel, hogy a hópárducok visszatértek a Mount Everest környékére: a ragadozó természetes zsákmányának rettegését követték.
Becslések szerint mintegy hatezer hópárduc (Uncia uncia) él napjainkban vadon. Nepálban, a Mount Everest lábánál régebben jellemző volt előfordulása, ám 1953-tól kezdve, amióta a hegy népszerű turistacélpont lett, a hópárducok eltűntek a környékről.
Ám az Illinois-Chicago Egyetem Nepálban kutató munkatársai az elmúlt években felfedezték, hogy a ragadozók visszatértek. A hópárducok nyomára természetes zsákmányuk, a sörényes tahr (Hemitragus jemlahicus) nevű patás vezetett.
A tahrnak az elmúlt évtizedekben arany élete volt. A hópárduc eltűnése után senki és semmi nem fenyegette az életét, hiszen a környéken az egyetlen rá vadászó ragadozó a hópárduc volt. A helyi lakosok pedig buddhista vallásúak, húst nem esznek, ezért soha nem támadják meg a jámbor állatot. A sörényes tahr ezért rendkívül barátságos, az embert kifejezetten közel engedi magához.
2000. óta leállt a sörényes tahr populációjának növekedése, egyre kevesebb nőstényt lehet gidákkal megfigyelni. Ebből a környezetvédők arra következtettek: elképzelhető, hogy a hópárduc visszatért. A puha léptű ragadozónak azonban nagyon nehéz nyomára bukkanni.
Som Ale és munkatársai a sörényes tahr viselkedésében megnyilvánuló félelmet kezdték figyelni. Az állat ijedelme kiderül az égnek álló fülekről, a távolba meredő tekintetről és a fütyülésszerű kiáltásról, amellyel társait figyelmezteti a veszélyre.
A kutatók észrevették, hogy ez a viselkedés leginkább a sziklákon és a nyílt erdőkben jellemző a tahrokra. Ezeken a helyeken sikerült is hópárducürüléket és mancsnyomokat találniuk. Sőt, a tahrok nyomában haladva eddig hatszor saját szemükkel is láthatták a hópárducokat.