A zöld pokol

Inferno verde – vagyis „zöld pokol”. Így emlegették valaha Amazónia óriási őserdejét az európai telepesek. A kezdeti idegenkedés azonban nem akadályozta meg utódaikat abban, hogy kihasználják az erdőterület végtelennek látszó erőforrásait, míg végül a kimeríthetetlennek hitt régió is veszélyeztetetté vált.
Az Amazonas-medence mára a bolygónkkal való együttélés szimbólumává vált. Ha itt sem sikerül megőrizni a természeti rendszerek működőképességét és fenntartható pályára állítani a gazdálkodást, akkor annak az egész világ látja kárát. Még lehet mit tennünk, de a pont, amikor már esetleg nincs visszaút, sokak szerint közel van.
Az Amazonas medencéjén nyolc ország és Franciaország tengeren túli megyéje osztozik, legnagyobb részben Brazíliához tartozik. 7, 1 millió négyzetkilométeres területén az Egyenlítővel párhuzamosan folyik (a pilóták „látható egyenlítőként” is emlegetik) a világ legnagyobb édesvizű folyója, amely több vizet szállít az Atlanti óceánba, mint Európa összes folyója együttvéve. Az irdatlan méretű alföldön az Amazonas és mellékfolyói a világ legnagyobb, és legtöbb fajnak otthont adó esőerdejét hálózzák be. De az esőerdőkön kívül a szavannák és a különböző vizes élőhelyek is nagy területeken húzódnak végig. A változatos élőhelyeken óriási biológiai sokféleséggel találkozunk. Az olyan híres fajok, mint a jaguár, a kétujjú lajhár, vagy a jácintkék ara mellett talán nem is gondolnánk, hogy több mint 300 emlős él itt (ebből 51 majomfaj) valamint 1000 madár, 700-nál is több édesvízi hal és összesen közel ugyanennyi kétéltű- és hüllőfaj (köztük az anakonda) fordul elő. Itt él a Föld összes lepkefajának negyede (köztük a legnagyobb szárnyfesztávú is). 40 000 különböző növényfaj alkotta vegetáció ad számukra búvóhelyet és táplálékot.
Marhák legelnek a felégetett esőerdő helyén
Amazóniát számos veszély fenyegeti, ráadásul a káros folyamatok sebessége aggasztóan magas. A legismertebb, központi probléma az erdőirtás, amelynek elsődleges célja a mezőgazdasági területek nyerése. Elsősorban szójaültetvényeket és marhalegelőket hoznak létre a kiirtott parcellák gyenge talaján, amelyek ha kimerülnek (gyakran már három év alatt), az irtásos-égetéses módszerrel dolgozó telepesek új területek után néznek. Amazónia belsejét az utak építése tárja fel az erdőirtás előtt. Évente negyed Magyarország nagyságú erdőterület tűnik el, ami négy focipályának felel meg percenként. Ilyen ütemű erdőirtás mellett 2030-ra az erdőterület 55 százaléka megsemmisül. Az itt található élő növényi anyagban óriási mennyiségű szén tárolódik, ezért az erdők irtása során a légkörbe jutó szén-dioxid nagymértékben járul hozzá a globális felmelegedéshez. A felmelegedés további veszélyeket jelent a szétdarabolódó erdőterületre, amely szavannává alakulva elveszíti élővilágának nagy részét, és további jelentős szénmennyiséget juttat a levegőbe. Az ördögi kör lassan felőrli a természeti erőforrásokat, megszűnteti az itt élő 30 millió ember létalapját, és a klímaváltozást erősítve további veszélyeket jelent a távoli tájakon élőkre is.
Itt él a Föld összes lepkefajának negyede…
A WWF több mint 40 éve küzd Amazónia természeti erőforrásainak megmentésért. A helyben élő közösségekkel és a helyi kormányokkal közösen igyekszik olyan megoldásokat találni, amelyek nem csak természetvédelmi szempontból előnyösek, de a helyben élők megélhetését is segítik. Mivel a térség országai is egyre inkább integrálódnak a globális gazdaságba, és ezáltal a források iránti kereslet is növekszik, nagy kihívás a fenntarthatóság lehetőségeit megtalálni.
Ez az apró béka csupán egy a több száz itt honos kétéltűfaj közül
Az egyik legfontosabb feladat a még érintetlen vadonban egy védett területekből létrehozott hálózat kialakítása, az Egyesült Államok nemzeti park- és vadrezervátum-hálózatának mintájára. Az ARPA (Amazon Region Protected Areas) Program tíz éven belül másfélszer akkora védett terület hálózatot hozhat létre, mint észak-amerikai példaképe. A WWF egyik legnagyobb sikere a perui Alto Purús védelmi zóna, amely több, mint 25 000 négyzetkilométeres területével a világ legnagyobb olyan trópusi védett területe, amely egyúttal az őslakosok számára is védelmet jelent. A védelmi zóna több erdőterület összekapcsolásával egy több mint 1000 kilométer hosszú természetvédelmi folyosót hozott létre Bolívia Peru és Brazília területein. Az ehhez hasonló ökológiai folyosók létrehozása és fenntartása az egyetlen lehetőség arra, hogy olyan nagy mozgásigényű és kiterjedt vadászterületeket használó fajok is fennmaradhassanak, mint a jaguár.
Kayabi indiánok a brazíliai Juruena Nemzeti Park területén
A nem védett területeken elsőrendű fontosságú az erdő- és mezőgazdaság fenntartható módjainak megtalálása. A természetvédelmi szempontokat és az őslakosok jogait egyaránt tiszteletben tartó faanyagtermelést különböző tanúsító rendszerek, így az FSC szavatolja, amelyet fokozatosan lehet bevezetni az Amazonas országaiban. A WWF más programokkal is hozzájárul Amazónia különleges élővilágának megőrzéséhez. Kutatással, szakmai tanulmányokkal és a helyiek felé történő kommunikációval egyaránt segíti a kormányok és más szereplők munkáját, amely a fakitermelés ellenőrzésén túl a tiltott állatkereskedelmet is érinti. Számtalan növény és állatfaj egyedei lépik át ugyanis jelenleg a térség gyengén ellenőrzött határait, élve vagy holtan. A legkedveltebb papagájokat, mint pl. a 60 évig is élő sárgaszárnyú arákat ugyanakkor nem szükséges a természetben begyűjteni, van lehetőség a tenyésztésükre. A legfontosabb talán azt megértenünk, hogy természet ajándékairól nem kell minden esetben lemondanunk, de annak működőképességét minden áron meg kell őriznünk. Amazónia ezt üzeni számunkra.
Arapapagájok a Rio Negro közelében
Gálhidy László
WWF Magyarország
Kapcsolódó cikkek: