A nőstény bogarak szexszel oltják a szomjukat

Az Animal Behavior című folyóiratban megjelent cikk szerzője, Martin Edvardsson, a nagy-britanniai Exeteri Egyetemről munkatársaival a szójazsizsiket Callosobruchus maculatus vizsgálta. Egyes nőstények szabadon hozzáférhettek a vízforráshoz, míg mások csak korlátozott mértékben, viszont mindegyik nősténynek korlátlan lehetősége volt párzani a hímekkel.

A kutatók azt tapasztalták, hogy a szomjas nőstények 40 százalékkal gyakrabban párosodtak, mint azok, amelyek korlátlanul hozzáférhettek a vízhez.

A nőstények képesek felszívni a vizet az ondófolyadékból az ivarszerveikben. Minél több vizet vesznek fel, annál ritkábban kell párzaniuk. A párzás fizikailag károsítja a nőstényeket, mert a hímek ivarszervén tüskék ülnek, amelyek a párzás folyamán átszúrják a nőstények ivarvezetékét.

A párzási gyakoriság csökkenése a hím számára is előnyös lehet, hiszen minél hosszabb ideig kibírja a nőstény, hogy ne párosodjék egy másik hímmel, annál inkább nő a korábbi hím esélye arra, hogy ő lesz a későbbi utódok apja. Így tehát, ha a hím sok vizet ad át a spermájával együtt a nősténynek, akkor jobban oltja a nőstény szomját, amivel több időhöz juttatja spermiumait, hogy megtermékenyítsék a petéket és ne kelljen vetélkedniük egy közeljövőben felbukkanó másik hím ivarsejtjeivel.

Más rovarokhoz hasonlóan a nőstény zsizsikek is hosszú ideig képesek tárolni az életképes spermát, mielőtt megtermékenyítenék a petéiket. A korábbi kutatások kimutatták, hogy ha hosszú szünetek vannak a párzások között, akkor a peték legnagyobb részét az a hím termékenyíti meg, amellyel a nőstény utoljára párzott.

Ez megoldja azt a rejtélyt is, miért termel sok bogár olyan nagy mennyiségű ondót (sokszor akár testtömegük 10 százalékát is elérheti egy-egy ejakulátum tömege).

„A nagymennyiségű ejakulátum ürítése valószínűleg azért fejlődött ki az evolúció során, mert így a hímek szükségtelenné tették, hogy a nőstények újra párosodjanak, hiszen bőven ellátták őket vízzel” – mondta Edvardsson.