Végveszélyben a világtenger halállománya

Világszerte zsugorodó állományok
Egy nemzetközi kutatócsoport a tekintélyes tudományos folyóiratban, a Science-ben megjelent tanulmánya szerint a helyzet súlyos, de nem kilátástalan. A gondos kezelésnek hála az Egyesült Államok, Izland és Új-Zéland több körzetében már magukhoz tértek az évtizedek óta túlhalászott állományok.

A tanulmány szerint ugyanakkor a világszerte felmért állományok 63 százalékát újjá kell éleszteni, ha nem akarjuk, hogy a sérülékeny fajok eltűnjenek. Biztató azonban, hogy a tíz vizsgált terület felén sikerült csökkenteni a kiaknázási rátát, azaz a teljes halállomány kifogott hányadát, megteremtve ezáltal a környezeti és gazdasági felépülés alapját.

„Ez csupán a kezdet, de reményt ad arra, hogy képesek vagyunk megállítani a túlhalászatot” – nyilatkozta Boris Worm, a kanadai Dalhousie Egyetem munkatársa, a tanulmány egyik szerzője.

Az apró részsikerek több természetvédelmi óvintézkedésnek köszönhetők. Kenyában például a nagyobb lyukú hálók használata lehetővé tette, hogy a kisebb példányok megmenekülhessenek. A halászat néhány kulcsfontosságú területen való betiltása szintén hozzájárult ahhoz, hogy megnőjön a kifogható halak mérete és száma, s végső soron ez az iparág bevételét is megnövelte.

Sok helyütt azonban a jelenlegi fogási rátát akár a felére is csökkenteni kell ahhoz, hogy a halállományok a jövőben is megmaradjanak. Az elemzés többnyire a fejlett országok halászterületeire korlátozódott, ahol léteznek hosszú távú állományadatok. A halászterületek maradék háromnegyed részében még nagyobb lehet az összeomlás veszélye.

A királylazacok példája
Megsemmisülés fenyegeti például a királylazacok állományait. A New York Times online kiadása szerint idén nyáron jórészt üresen maradtak a Yukon folyó mentén sorakozó füstölőházak, ahol az alaszkai indiánok a tápanyagban dús halat a hosszú téli időszakra tartósítani szokták. A királylazacok tetemes része ugyanis nem tért vissza az óceánból szokásos ívóhelyeire, Alaszka folyóiba, ahol az ikrák lerakását és megtermékenyítését követően elpusztuljanak, átadván a helyet a következő generációnak. Mivel ez a jelenség az elmúlt években is tapasztalható volt, az érintett vizeken teljesen leállították az impozáns méretű lazac halászatát.

A királylazacok éveket töltenek a Bering-tengerben, mielőtt felnőve visszatérnek szülőfolyójukba. A Yukon mentén élő emberek egybehangzó véleménye szerint a tőkehalhalászat tehet arról, hogy egyre kevesebb hal teszi meg ezt az utat. Évente körülbelül egymillió tonna sávos- és fekete tőkehalat fognak ki a Bering-tenger keleti részéből, s a hatalmas vonóhálókban a királylazacok is fennakadnak, amelyek tetemét általában visszadobják az óceánba.

A királylazacok nagy része már nem jut vissza a folyókba.

2000 óta a véletlenül kifogott királylazacok száma robbanásszerűen megnőtt, s 2007-re elérte a 120 ezret. Ezen példányok egy része a nyugat-alaszkai folyók felé tartott: ha életben maradtak volna, becslések szerint 78 000 felnőtt hal térhetett volna vissza egykori szülő- illetve potenciális ívóhelyére.
Az akaratlanul kifogott halak, az úgynevezett mellékfogás csökkentésére tett intézkedések nem új keletűek. Egy 2006-os szabályozás révén a tőkehal-halászhajók elkerülték azokat a körzeteket, ahol sok királylazac akadt volna a hálójukba. A következő évben azonban minden visszatért a régi kerékvágásba.

„A királylazacok hiánya tönkreteszi az alaszkai falvak gazdaságát. A Yukon menti települések tavasszal súlyos árvízzel küszködtek, amely épületeket, hajókat, hálókat, füstölőházakat mosott el. Most pedig az embereknek nem lesz mit enniük, hiszen többnyire a lazachalászatból élnek” – olvasható a New York Times tudósításában.

A szakemberek szerint nem kizárólag a mellékfogások tehetnek a drasztikus állománycsökkenésről. Megváltoztak a csendes-óceáni áramlatok, és lehet, hogy a folyami körülmények is. Sokat azonban nem lehet tudni a királylazacról azután, hogy kiúszik az óceánba. Herman Savikka, az alaszkai hal- és vadvédelmi hatóság biológusa úgy szemlélteti a tengeri környezetet, mint egy nagy, fekete dobozt.

A halászzsákmány egyre kevesebb.

Mint ahogy arról korábban a National Geographic Online is beszámolt, a gyorsan olvadó dél-alaszkai jégmezők környéki területek hirtelen izosztatikus megemelkedése is hozzájárul ahhoz, hogy a folyók alsó szakaszán teljesen megváltoznak a hidrológiai viszonyok, s ezek szintén előidézői a lazacok egyedszámai csökkenésének.

Egy jó évben a Yukon alsó folyásánál, Emmonak városában működő KwikPak halászati cég 200–300 embernek is munkát ad. Idén nyáron csupán harminc főt vettek fel, és messze ez a cég a legnagyobb munkaadó a környéken. Jack Schultheis, a vállalat igazgatója elmondta, hogy a királylazac halászatának betiltásával egyidejűleg korlátozták a ketalazac nyári kvótáját is, annak ellenére, hogy az utóbbi faj jó néhány egyede visszatért a folyóba. Véleménye szerint a Yukon alsó folyásánál elterülő falvak gazdaságilag lényegében lenullázódtak.

Kapcsolódó cikk:
Nehéz napok a Föld nevű bolygón – óceánok