A Serengetit is kiszáradás fenyegeti

Az 1951-ben alapított, több mint 14 ezer négyzetkilométeren elterülő tanzániai Serengeti Nemzeti Park a világ talán leghíresebb vadvédelmi területe. A park legnagyobb része hullámos síkvidék, amely a Ngorongoro-kráterben létrehozott természetvédelmi területtel illetve a határ túloldalán, Kenyában fekvő Masai Mara rezervátummal összekapcsolódva a Föld legnépesebb és legváltozatosabb nagyvad-populációjának ad otthont: becslések szerint közel 3 millió állatnak.

A nagytestű növényevők, például orrszarvúk, elefántok, zsiráfok, kafferbivajok, gnúk, különféle antiplopfajok, zebrák, vízilovak mellett számottevő a Serengeti kistestű antiolop- illetve gazellakolóniája is (szassza, dikdik, impala stb.). Az állatbőség jól tartja a ragadozókat, oroszlánok, hiénák, leopárdok, gepárdok és különféle kistestű ragadozók egyaránt szép számmal előfordulnak, akárcsak a madarak, amelyekből eddig csaknem 500 különböző fajt figyeltek már meg itt.

A parkot a természetvédők erőfeszítései, a vadorzók elleni sikeres fellépések, a terület körüli pufferzóna kialakítása, valamint nem utolsó sorban a helyi lakosság bevonása a programokba valósággal felvirágoztatták. A terület ökoszisztémája azonban ma is igen érzékeny, amelyet könnyen fölboríthat a túllegeltetés, a különféle betegségek megjelenése illetve az aszály, amely utóbbi most Kelet-Afrika nagy részét érinti, s így nem kíméli a vadvilág-paradicsomot sem: a Serengeti északkeleti részét és a kenyai Masai Mara rezervátumot éltető folyó, a Mara vízszintje aggasztóan alacsony.

A Serengeti Nemzeti Park és szomszédos területeinek térképe a legelő csordák migrációjának feltüntetésével. A növényevők a csapadék évi útját követve a friss fű reményében kelnek úra. A migráció leglátványosabb pontja az állatok átkelése a Mara folyón. A milliószám érkező állatot természetesen ragadozók seregei várják (krokodilok) illetve kísérik (oroszlánok; hiénák stb.)

„A száraz időszak alatt a Serengeti teljes vadállománya a Mara folyóból oltja a szomját. Ha ott elfogy a víz, mintegy 1, 3 millió patás vándorlását és az egész ökoszisztémát összeomlás fenyegeti” – jelentette ki a Der Standard című osztrák lap online kiadásának nyilatkozva Martin Geiger, az osztrák WWF vízügyi szakértője.

Geiger véleménye szerint a vadállatok tömeges pusztulása következhet be, ha a következő években tovább csökken a Mara vízszintje. „A hatalmas csordák léte attól függ, hogy a folyó vízgyűjtőjében találnak-e még elég táplálékot és vizet szeptemberben, hogy kihúzzák a következő esős évszakig” – magyarázta a szakember.

A növekvő kelet-afrikai lakosság és jószágállomány egyre több ivóvizet igényel – és egyre nehezebb azt megszerezni.

1970 óta a Mara vízhozama átlagosan mintegy 60 százalékkal apadt, elsősorban a forrásvidékan zajló tömeges fakitermelés, a búza- és babföldek öntözése, valamint a kenyai jószágok és emberek óriási mértékben megnövekedett ivóvízigénye miatt. Mindehhez még az éghajlatváltozás hatásai is hozzáadódnak. Az aszály és a csonkig rágott legelők a maszáj pásztorokat egyre beljebb kényszerítik a természetvédelmi területekre.

Kapcsolódó cikk:
Aszály tizedeli Kenya állatvilágát