Függ a féltekétől, hogyan köröznek a delfinek

A delfinek pihenésének titka, hogy miközben egyik agyféltekéjük „szunyókál”, (az EEG /elektroencephalogram/ alvásra jellemző lassú hullámokat mutat), a másik agyféltekéjük éber. A két agyfélteke aktivitása 30-40 percenként cserélődik.

Mind a fogságban, mind a szabadon élő delfinek alvás közben mechanikusan köröznek. Az eddigi megfigyelések azt sugallták, hogy döntően az óramutató járásával ellentétes irányba köröznek. A kutatások azt feltételezték, hogy a forgás iránya nagy valószínűséggel az állat agyának aszimetriájával magyarázható.

Amikor Paul Manger svéd neurobiológus a dél-afrikai Witwatersrand Egyetem vendégtanára lett, a delfinek forgásának tanulmányozása során meglepve tapasztalta, hogy az eddigi megfigyelések döntő többsége az északi féltekén készült. Annak tesztelése végett, hogy a delfinek a déli féltekén is döntően az óramutató járásával ellentétes irányba forognak-e, a kutató videókamerával és egy termosz kávéval felszerelkezve, elvonult a helyi delfináriumba.

Manger négy éjszakán keresztül figyelte a delfineket, és arra a meglepő eredményre jutott, hogy a szundikálás idejének 86 százalékát a dél-afrikai delfinárium lakói az óramutató járásával megegyező irányba körözve töltötték. Úgy tűnik tehát, hogy a forgási irány nem az agy aszimetriájával, hanem a féltekével magyarázható. Manger szerint a delfinek viselkedése egyértelműen összefüggésbe hozható a „globális erőkkel”.

A fürdőkád és a delfinek
A globális erők közül is leginkább a Föld forgásából eredő, az óceánokban és a légkörben áramlatokat létrehozó Coriolis-erővel magyarázható a jelenség. Mint ismert, a Coriolis-erő következtében forognak a hurrikánok felhőörvényei az északi féltekén az óramutató járásával ellentétes, a délin pedig megegyező irányba.

Szintén a Coriolis-erő révén kellene a fürdőkádból kifolyó víz víztölcsérének az északi féltekén az óramutató járásával ellentétes irányba, míg a délin megegyező irányba forognia. A Föld forgásának hatása leginkább a sarkpontoknál szembetűnő. Ha a sarkponton lenne kádunk, a benne levő víz a Földdel együtt forogna a lefolyó tengelyével egybeeső tengely körül, tehát kétségtelenül van a víznek olyan szabályos mozgása, amely eleve meghatározhatná a víztölcsér forgásirányát. Ez a körmozgás az Északi-sarkon az óramutató járásával ellenkező irányú, a Déli-sarkon pedig megegyezik az óramutató járásával. A valóságban azonban a kád egyenetlensége, illetve a fürdés közbeni mozgás során keltett áramlatok miatt gyakorlatilag nem érvényesül a kádban amúgy is gyenge Coriolis-erő.

Egyelőre a tudós társadalom megosztott a svéd kutató állításával kapcsolatban. Vannak, akik a globális erők érzékelése helyett genetikai programozottsággal magyarázzák a jelenséget. Az állítás azonban könnyen tesztelhető: az egyik féltekéről a másikra szállított delfinek viselkedését vizsgálva megállapítható lenne, gyakorol-e bármiféle hatást az állatokra a Föld forgásából származó Coriolis-erő.