Lekerül a veszélyeztetett fajok listájáról a hosszúszárnyú bálna?
A védettség után a korábban csaknem kipusztulásig vadászott hosszúszárnyú bálnák olyannyira elszaporodtak, hogy az amerikai szövetségi kormány felülvizsgálja a faj veszélyeztetett státuszát.
Az általában 12–15, de akár 19 méteresre megnövő, farok- és hosszú mellúszóinak csapkodásáról, látványos ugrásairól valamint hosszú és bonyolult nászénekéről ismert hosszúszárnyú bálna (Megaptera novaeangliae) az egyik legkönnyebben beazonosítható nagytestű cetféle. A póposbálnának is nevezett tengeri emlőst csaknem kipusztulásig vadászták olajáért és húsáért a 20. században, amikor több mint százezer állatot mészároltak le. 1966-ban azonban nemzetközi tilalom lépett életbe vadászatára, így azóta folyamatosan növekedett a faj egyedszáma. Az utóbbi évtizedekben a populációk ismét magukhoz tértek.
„A hosszúszárnyú bálna kiváló példa arra, hogy egy faj minden korábbi kiírtási törekvés ellenére is nagyon jól érezheti magát” – nyilatkozta Phillip Clapham bálnabiológus, a Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) munkatársa.
A NOAA tengeri halászati szolgálatának tavalyi adatai alapján a Csendes-óceán északi térségében a legutóbbi évtizedekben évente 4–7 százalékkal emelkedett a hosszúszárnyú bálnák száma. Az amerikai törvényi előírások szerint ha a veszélyeztetett fajok listáján szereplő valamely fajjal kapcsolatban új adatok merülnek fel, kötelező felülbírálni státusát. A következő – 1999 óta első – felülvizsgálat egy éven belül várható, amelyhez október 13-ig lehet nyilvános megjegyzéseket fűzni.
Ezt követően egy felkért kutatói csoport tanulmányozza majd az adatokat, és késő tavasszal vagy a nyár elején tudományos jelentésben foglalja össze elemzése eredményeit. Ezután következhet a döntés, hogy levegyék-e a hosszúszárnyú bálnát a veszélyeztetett fajok listájáról vagy sem.
Fotó: Flip Nicklen (Minden Pictures)
Az észak-csendes-óceáni hosszúszárnyú bálna populációja jelenleg már 18 és 20 ezer között van, holott az 1960-as években csupán 1400 egyedet számlált, és még a ’90-es években is csak mintegy 10 600 volt a számuk. A hosszúszárnyú bálna globális elterjedésű, a trópusi vizektől (szaporodó hely) a sarki tengerekig (táplálkozó területek) előfordulhatnak. Bár évente több ezer kilométert vándorolnak, az egyes populációk ritkán, s az északi illetve déli félgömbön élő csoportok pedig szinte sohasem keverednek. A svájci székhelyű Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) becslése szerint világszerte összesen mintegy 60 ezer hosszúszárnyú bálna él.
Kapcsolódó cikkek:
Tömeges fecskepusztulást okozott a hideg idő
A fecskék felhalmozott energiatartalékai hamar elfogynak.
Csak szerencsével pillanthatjuk meg félénk madarunkat
A kerti rozsdafarkú vonulása szeptember közepétől október közepéig elég intenzív.
Kulturális hagyományok vezérlik a fészeképítést
A csoportokban fészkelő szövőverebek egyes kis csoportjai sajátságos fészeképítő stílust alakítanak ki.
A helyi klímától függ a kikelő teknősök mérete
A veszélyeztetett tengeri teknősök embriói tojásban zajló fejlődésük során számos környezeti, időjárási tényezőre reagálnak.
Ritka rákfaj él hegyi patakjainkban
A patakok kiszáradása és szennyezettsége miatt a faj egyedszáma csökkenést mutat.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
