Megoldódik az angolna-rejtély?

Az angolnák vándorlása a természet egyik legelképesztőbb megoldatlan rejtélye. Mint ismeretes, a Föld valamennyi angolnája az Atlanti-óceán nyugati medencéjében, a Bahama-szigetektől keletre elterülő Sargasso-tengerben ívik, s a kikelt kis angolnák ugyanabba a folyóba vagy tóba térnek vissza, ahonnan szüleik származnak. A biológusok sok-sok éve tűnődnek azon, hogy hova mennek és mit csinálnak a halak, miután elhagyják az európai folyókat.

A BBC hírportál beszámolója szerint a brit Környezetvédelmi, Halászati és Akvakultúra Központ (CEFAS) kutatói más országokban dolgozó kollégáikkal együttműködve 2006-ban miniatűr műholdas nyomkövetőkkel láttak el 22 kifejlett angolnát (Anguilla anguilla), majd Írország nyugati partjainál elengedték őket. A nyomkövetőket úgy tervezték, hogy hat hónap elteltével leváljanak gazdáikról, és adataikat az óceán felszínéről elküldjék a kutatóknak.

Kiderült, hogy az állatok nem egyenest az Atlanti-óceán nyugati részén található Sargasso-tenger felé tartottak, hanem először dél felé haladtak, hogy csatlakozzanak az óceáni áramlathoz, amely segíti őket eljutni céljukhoz. Az állatok tehát nem a legrövidebb, hanem a leghatékonyabb utat választják, tanúbizonyságot téve tájékozódási képességeikről.

Az adatokból az is kiderül, hogy az angolnák éjjel a víz felszínén úsznak, majd hajnalban lemerülnek ezer méteres mélységbe, ahol az est leszálltáig folytatják útjukat. Az angolnák vándorlásuk során nem táplálkoznak, ez a ragadozók elleni védekezést szolgálhatja. A kutatók ezen kívül úgy vélik, hogy a felszíni melegebb víz fenntartja a halak anyagcsereritmusát, míg a mélység hűvöse késlelteti szexuális fejlődésüket, így megmarad áramvonalas formájuk.

A mostani, a Science című folyóiratban publikált eredmények jelentik az első lépést afelé, hogy megtudjuk a végső cél pontos hollétét. A technika fejlődésével előbb-utóbb lehetséges lesz majd végigkövetni e rejtélyes halfaj utazását – a projekt 2012-ig tart.

Johannes Schmidt dán kutató először 1922-ben következtette ki, hogy az angolnák a Sargasso-tengerbe járnak ívni. Az ikrákból 0, 5 centiméteres átlátszó lárvák kelnek ki, amelyek az óceáni áramlatok hátán visszaúsznak Európába. Mire a partokhoz érnek, már apró kis üvegangolnákká változnak, amelyek immár aktívan úszva úsznak fel árral szemben Európa folyóin, ahol az egyméteres hosszúságot is elérik. Majd egyszer csak felkerekednek, hogy visszataláljanak születésük helyére.