Ausztrália legveszedelmesebb pókjai

A kis állat csak ül az árnyas kamra homályában, várva, hogy a vacsorája arra poroszkáljon. Egyszer csak egy kéz hatol be hálóból készült lakhelyére. A mérges vöröshátú pók (Latrodectus hasselti) támad, és kezdetét veszi a kínszenvedés. A vöröshátú az Észak-Amerikában élő fekete özvegy rokona. Egy családba tartoznak, és az ő potrohán is megfigyelhető a jellegzetes homokóra alakú folt. Ez az Ausztráliában élő pókszabású azonban a fejtorán levő vörös sávról kapta a nevét.

A halálos méregadag egy borsó méretű állatban rejtőzik. Hogy megfogja a nála sokkal nagyobb áldozatát, a vöröshátú pók bonyolult hálót sző. Búvóhelyét olyan helyre építi, ahol rejtve van a napsugarak elől, és ebből a lakókamrából egy sor függőleges szálat fon a csapdának kitett területig. A fogószálakra ragadós cseppeket helyez, amelyek kelepcébe ejtik a gyanútlan áldozatot. Rovarok, kis gyíkok, sőt fiatal kígyók és egerek is bent ragadhatnak, és nemsokára beburkolják őket a ragacsos fonalak.

Ha egy zsákmány csapdába került, idegméreg-injekciót kap. A méreg felpuhítja és feloldja a rovar szöveteit, egyfajta fogyasztható levessé alakítva át. Ezután a pók beleszúrja szívószál-szerű szájszervét a zsákmányába, és egész tartalmát kiszívja.

A mérget a pók védekezésre is használja, általában akkor, amikor a hálóját piszkálják. Marása rendkívül fájdalmas. Egy óra elteltével a fájdalom a csípés helyén kezd enyhülni. Közben azonban az idegméreg szétterjed, és gátolja az ingerületvezetést, erős fájdalmat, izzadást, izomgyengeséget, émelygést és hányást okozva.

A vöröshátú pók az egész kontinensen mindenütt előfordul, házakban és a szabadban egyaránt, így gyakran találkozik emberekkel. A vöröshátúak évente közel 600 embert marnak meg, és majdnem a fele esetben szükség van ellenanyagra. A halálos kimenetelű marás azonban ritka. Legnagyobb veszélyben a gyermekek és az idősek vannak, az előbbiek fejletlen, az utóbbaik meggyengült immunrendszerük miatt.

Néha egy sokkal nagyobb és félelmetesebb pók is besétál a házakba. Olyan mélyre szúr, hogy valósággal le kell tépni az emberről. Talán ez a legveszedelmesebb pókfaj a Földön. Orvosi beavatkozás nélkül a megmart áldozat órákon belül meghalhat. A hím tölcsérhálós pókok (Atrax robustus) marásával egy atraxotoxin nevű igen erős méreg kerül a szervezetbe. A méreg két percen belül bejut a vérkeringésbe, és akár 15 percen belül halált okozhat. A tünetek között ajakbizsergés, nyelvrángás, erős nyáltermelődés, a szemhéjak duzzadása, izzadás és izomgörcsök szerepelnek. Két óra elteltével ezek nagy része enyhül, de átveszi a helyüket a légszomj és a keringési elégtelenség.

A tölcsérhálós pókot könnyű felismerni: nagy testű állat fényes, fekete fejtorral és sötétbarna potrohhal. Közismerten hatalmas a csáprágója. A legtöbb pók csáprágója csipesz-szerű képződmény, a tölcsérhálós póké azonban erősebb, és tőrként funkcionál. A pók úgy használja ezt a „tőrt”, hogy felemelkedik a testével, és lefelé döf vele. Egymás után többször szúr, és olyan erővel, hogy képes átlyukasztani egy ember lábkörmét.

Ausztráliában a tölcsérhálós pókok 36 faja él. Nevüket jellegzetes kúp alakú szövedékükről kapták. Ezt a pókfonalból készült rejtekhelyet nedves, hűvös helyeken építik, sziklák és fatuskók alatt, vagy földben levő lyukakba. A tölcsérhálós pókok életük nagy részét a vackukban töltik, nyáron és ősszel azonban a hímek elhagyják a tanyájukat, és párt keresnek maguknak. Ilyenkor gyakran besétálnak a házakba és a garázsokba, és esetenként találkoznak az emberekkel.

Amióta 1980-ban megjelent a piacon a tölcsérhálós pók marása elleni ellenanyag, több mint 100 alkalommal használták, és azóta nem volt ilyen pók miatti haláleset.

Kapcsolódó cikk:
Gyilkos pókok