Kinn az orosz vadonban: Kamcsatka

A világtól elzárt, 470 ezer négyzetkilométer kiterjedésű Kamcsatka-félsziget kietlen tájait hegyek és vulkánok tarkítják. Bár Kamcsatka nagyobb, mint Svédország, kevesebb, mint 400 ezer ember él itt. Nyugati partját az Ohotszki-tenger mossa. Keletről a Bering-tenger és a Csendes-óceán jégbe hűtött partja határolja. Télen a hullámok lassan megadják magukat a fagynak, és jégtáblák áthatolhatatlan tömegévé állnak össze. A 29 aktív vulkán tombolása szüntelenül formálja a vidéket. Az évszakok körforgása sohasem áll meg, és az élet minden változáshoz alkalmazkodik.

Sok állat, amely elviseli a mínusz 30 fokot is elérő hideget, ideális élőhelyre talált Kamcsatka vadonjaiban. Az óriásrétisasok a Kuril-tónál találnak menedékre. A 80 négyzetkilométeres kráter vize a vulkán melege miatt nem fagy be. Néha akár 800 madár is itt vészeli át a hat téli hónapot.

A Kuril-tó a lazacok legnagyobb ívóhelye Eurázsiában. Évente mintegy 8 millió hal gyűlik itt össze. Az ívás után a lazacok elpusztulnak. A kékhátú lazacok késő nyáron érkeznek a Kuril-tóhoz. Miután a Csendes-óceánról beúsznak az Ohotszki-tengerre, még 40 kilométert kell megtenniük felfelé az Ozernaja folyón. Kamcsatkán a lazac minden élet forrása. E halak nélkül az egész ökoszisztéma összeomlana. A Föld lazacainak egynegyede itt kezdi az életét. Állományukat nem csak a hivatásos halászat, hanem a nagyra értékelt kaviárjuk miatti orvhalászat is veszélyezteti. Az első lazacok a nyár elején érik el a folyó alsó szakaszát. Végül júliusban a lazacok több hulláma is eléri a folyó felső szakaszát, és beúsznak a Kuril-tóba.

A tó ilyenkor a sasok alaposan feltöltött éléskamrája. Erős csőrük a fagyott és a friss hallal is gyorsan elbánik.De a halakhoz a bőség ellenére sem könnyű hozzájutni. A gyengébb varjak a kincset érő falatokért tolakodnak. A lopás is az étkezés szertartásának velejárója. Az ebédet csak ideig-óráig lehet megvédeni a szemtelen tömegtől.

A tavat a szirti sasok is felkeresik, hogy kivegyék részüket a zsákmányból. Az óriás rétisasok másfélszer súlyosabbak, a szirti sasok kevésbé erőteljes csőrük miatt pedig akár órákig is csipegetik a keményre fagyott halat, mire hozzáférnek a jól megérdemelt húshoz.

Április közeledtével a nap egyre erősebben süti a fagyos félszigetet. Az első növények áttörik a jeges kérget. Az élet egyéb jelei is megmutatkoznak. Új lábnyomok tűnnek fel. Amikor a fagy engedni kezd, a barnamedvék is előbújnak rejtekhelyükről. Mintegy 12 ezer egyedük él itt: ez a világ medvékkel legsűrűbben benépesített vidéke. A medve a hat hónapos téli álom után először a bundáját tisztítja meg. A hóban hempergőzve eltávolítja az összegyűlt zsíros piszkot, hogy helyreálljon a hőszigetelés.

A Channel ajánlata A keleti végeken észak-déli irányban elnyúló Kamcsatka-félsziget a szélsőségek hazája – egyszerre a tűz és a jég birodalma, maely, bár felbecsülhetetlen értékű ökológiai örökséget őriz, ma is folyamatosan alakul és megjújul aktív tűzhányóinak köszönhetően. E látványos díszletek közt az élővilág képviselői se vallanak szégyent: a Kuril-tó zsákmányain szirti sasok és óriásrétisasok osztoznak, üregeik előtt nemrég született vörös róka-kölykök próbálgatják lábaikat, a folyókban pedig barnamedvék fogyasztják éves rendes lazalakomájukat… Oroszország hatalmas kiterjedésű ázsiai területeit mintha csak a szabadságot és háborítatatlanságot kedvelő élővilág igényei szerint tervezték volna meg. A National Geographic gyönyörű filmsorozata Oroszország legszebb és ember által talán legkevésbé zavart vidékeit tárja elénk, veszélyes vagy éppen túlzottan is félénk, csak nagy nehézségek árán lencsevégre kapható lakóikkal együtt. A sorozat aktuális része október 8-án (csütörtökön) 21 órakor tekinthető meg.

A gejzírek völgyében a húsz hatalmas gejzírből származó hő valamivel korábban hozza el a tavaszt. Ezt az állatok is kiaknázzák. Medvék gázolnak a gyors folyású, 25 fokos vízbe. Sűrű bundájuk szigetelő levegőréteget zár magába, így biztosítja, hogy a víz el se érje a bőrüket. Csak kívül lesznek vizesek. A medencékben a víz 35 foknál melegebb is lehet. Ilyen gejzíregyüttes a Földön csupán öt létezik. A medvék számára valóságos gyógyfürdő, amely a békés pihenést szolgálja. Nagy előnye, hogy a forró, kénes víz az élősködőket is kiűzi a bundájukból.

A medvék hosszú utat járnak be. Főleg lazaccal táplálkoznak, de a halak júliusi visszatéréséig bármivel beérik. Azonban minden évben a lazacívás idején veszik magukhoz a legtöbb kalóriát. Tízszer annyit, mint azt megelőzően, bogyók fogyasztásával. A lazacok vándorlása négy hónapon át bőségesen ellátja a medvéket. A lazacok kínálják a legjobb lehetőséget arra, hogy elég zsírt szedjenek fel a télre. Naponta mintegy két kilogrammot híznak. Akár 15centiméter vastag zsírréteg is nő rajtuk, amivel átvészelhetik a telet.

A tapasztalt anyamedvék a torkolat közelébe vándorolnak. Várnak, amíg a víz hemzsegni nem kezd a halaktól, és csak akkor vetik bele magukat. Ha a lazacok száma a tóban átlép egy küszöböt, a halak most már a sekély folyókba is felúsznak ívni. Ez a legmegfelelőbb idő a halászatra.

A medvéknek egész júliusban folytatniuk kell a gyors gyarapodást: Kamcsatkán már megkezdődött a visszaszámlálás a tél előtt. Az agresszív állatok csak ilyenkor tűrik el egymás társaságát. A béke érdekében lehajtott fejjel mutatnak alázatot. Az éberen töltött hat hónap során egy felnőtt hímnek a tömege mintegy 35%-át, akár 200 kilogrammot is híznia kell, mielőtt októberben visszavonul az odújába. A medvék akár húsz percenként is elejtenek egy halat. Egy nap alatt akár harmincat is elfogyasztanak.

A bocsok az első két három évben anyjuk nyomában járnak, és megtanulják kiaknázni a lazacvándorlást.

A becslések szerint az orvhalászat következtében évente mintegy százezer tonna lazac tűnik el a folyóból. Ilyen rablógazdálkodás mellett a jövő bizonytalanná válhat.

Azok a lazacok, amelyek szerencsésen átjutnak az orvhalászok és medvék között, útjuk végére értek, és ívni kezdenek. A nőstények több ikracsomót is elhelyeznek. Egy ívási időszakban nagyjából 5000, különböző hímek által megtermékenyített ikrát raknak le. Feladatukat végrehajtva az állatok elpusztulnak.

Kétezer méteres magasságban a havasi juhok mindig a szakadék peremén élnek. A nyáj nagyrészt az újszülötteket gondozó anyákból és néhány serdülőkorú juhból áll. A nőstények minden tavasszal kiválnak a nyájból, majd ellenek, és csak júniusban térnek vissza. A kellően kifejlett kosok is távoznak, és csak hímekből álló nyájakba tömörülnek. A fiatalok született hegymászók. Egész életüket a meredek sziklafalakon töltik. Ebben a magasságban a ragadozók többsége megközelíteni sem képes a juhokat. Mégis éberek, mert tartanak az óriásrétisasoktól.

Az óriásrétisasok évről évre ugyanazt a fészket használják, és erre minden okuk megvan. A két és fél méter átmérőjű alkotás megépítésére rengeteg munkát áldoztak. Ivaréretté öt év alatt válnak, de már a kilenchetes fióka is alig várja, hogy repülhessen. A szárnyával csapkodva fejleszti az ehhez való izmokat. Egy héten belül már képes lesz a magasba szállni.

Az ősz csupán hat hétig tart. A hőmérséklet végül mínusz 30 fokig süllyed. Kamcsatkát újabb hét hónapra maga alá temeti a hó.

A rénszarvasok a melegebb hónapokat a tundrán legelészve töltötték. Most a hó alatt kell felkutatniuk az utolsó, megfagyott őszi bogyókat. Ahogyan a tél egyre hidegebb lesz, úgy húzódnak közelebb a vulkánok lábához, ahol a vulkáni hamu miatt dúsabb a növényzet.

Kapcsolódó cikkek: