Borbála, Barbara, János2020. december 04., péntek
Természet

Égig érő kerek erdő

2009.10.12.Admin
National Geographic Magyarország

Gigászi mamutfenyők. Építőanyagot és munkát adnak, vigyázzák a vizek tisztaságát, tömérdek állatnak-növénynek nyújtanak enyhet, menedéket. De csak akkor, ha megkíméljük őket. A gigászokról nagyszerű cikk olvasható a Magazin októberi lapszámában.

Írta Joel K. Bourne, Jr.
Fényképezte Michael Nichols

Részlet a Magazin októberi lapszámából

Mike Fay éppen egy réten vágott át, amikor a mamutfenyővel, seprőzanóttal és nyugati szömörcével teli dombon hirtelen megcsúszott. Mintha tőrt döftek volna a bal lábfejébe. A National Geographic Society 52 éves kutatója megszokta az efféle baleseteket, szandáljában több száz kilométert végiggyalogolt már a kaliforniai erdők úttalan útjain. Ám ez az irdatlan szálka minden eddiginél cudarabb volt: a csontról lecsúszva ínba fúródott, és nem akart kijönni. Fay túratársa, Lindsey Holm végül kénytelen volt harapófogóval megragadni, és néhány erőteljes mozdulattal kifordítani a sebből. „Akkorát üvöltöttem, hogy még sokáig járt-kelt a visszhang a hegyek között. Az volt életem egyik legfájdalmasabb pillanata.” Hogy kellőképpen értékelhessük eme kijelentését, tudnunk kell Mike Fayről: egyéb megpróbáltatásai mellett tizenhat alkalommal öklelte fel elefántbika. Fay leragasztotta a sebet, fölcibálta tömött hátizsákját, és folytatta immár három hónapja tartó gyalogtúráját.

A Vadvédelmi Társaság (WCS) biológusaként harminc éven keresztül az afrikai erdők megmentésén fáradozott, újabban pedig a mamutfenyők vonták bűvkörükbe. Azután lett az amerikai ősfák megszállottja, amikor néhány esztendeje – a Megatransect expedíción – Livingstone módjára végigvizslatta a Kongó-medencét, Afrika legnagyobb háborítatlan dzsungelét. Amikor egyszer Észak-Kalifornia partja mentén autózott, Fay ámulattal vette észre a tarvágások és nyurga sarjerdők tetszetős rendjét. Utóbb, egy nemzeti parkba vetődve, csodálattal mustrálta a kidöntött mamutfenyő 1, 8 méter átmérőjű törzsét. A burgundivörös fában, középtájt ez állt a fölragasztott címkén: 1492, Columbus. „Igazábólnem is ez, hanem egy másik, arasznyira a rönk szélétől felragasztott címke fogott meg: Gold Rush (Aranyláz), 1849. Akkor döbbentem rá, hogymiközben ez a fa épp csak vastagodott egy kicsit, mi majdnem kiirtottunk egy kétezer éves erdőt.”

Fay 2007 őszén elindult megvizsgálni, hogyan bántunk a múltban a Föld legmagasabb fájával, és hogyan bánunk vele ma. Az Egyesült Államok délvidékén eredt útnak, és bekalandozta Kalifornia kevéssel az oregoni határon túlnyúló mamutfenyveseit. Leginkább az izgatta, mi módon lehet legjobban hasznosítani az óriásfát, hogy az ipar is jól járjon, és a háborítatlan fenyvesek nyújtotta ökológiai és kulturális jótétemények se menjenek veszendőbe.

Akárcsak a Megatransect alatt, Fay 11 hónapos gyalogexpedícióján is megállás nélkül fotózott és jegyzetelt. Leírta az erdő állat- és növényvilágát, a fák és a folyóvizek állapotát. Társa, Lindsey Holm a szó szoros értelmében Észak-Kalifornia mamutfenyői között nőtt fel, a természet tapasztalt és avatott ismerője lett. Ők ketten favágókkal, erdészekkel, biológusokkal, környezetvédőkkel, panziótulajdonosokkal, faipari cégek vezetőivel találkoztak és beszélgettek – csupa olyan emberrel, aki az erdőnek, az erdőből él.

Abban az évben, 2007-ben történt, hogy csődbe ment és átszerveződött a hírhedt erdőirtó fakitermelő társaság, a Pacific Lumber Company. Ám hiába került védelem alá az egykori pompás erdők maradéka, a vénséges vén fák között egyre kevesebb lett a pettyes bagoly, a márványos alka, a koholazac. Nemcsak a helyi fauna fogyatkozott, de romlott a gazdasági helyzet is, hullámvölgybe került az építőipar, a mamutfenyő elterjedési területén sorra bezártak a fűrésztelepek. Mindezt tetézte, hogy abban az időszakban több százezer hektárnyi erdőt perzseltek fel az erdőtüzek.

Fay és Holm mintegy 2900 kilométeres utat járt be az erdő déli csücskétől, éspedig olyan terepen, ahol 1850 óta legalább egyszer, de sok esetben három alkalommal is letarolták a fákat. Így zömmel kisebb fák tengerében, sarjerdők terjedelmes szigetei között vezetett Fayék útja. A túra háromnegyedéhez közeledve, egy szép májusi napon Fay és Holm elérkezett a Humboldt Megyei Állami Mamutfenyő Park (Humboldt Redwoods State Park) déli határához, bolygónk legnagyobb egybefüggő, 4000 hektárt betöltő vén mamutfenyveséhez. A patakok, folyók mentén kiülepedő hordalék eszményi termőhely a mamutfenyő számára. A tápanyagban gazdag talaj, a bőséges vízutánpótlás és a páradús óceáni levegő jótékony hatására a Föld legsudárabb erdőrengetege alakult ki ezen a tájon. Száznyolcvan mamutfenyőről tudunk, amely már meghaladta a 106 méteres magasságot; közülük nem kevesebb mint 130 faóriás a Humboldt park büszkesége.

Fay és Holm átkelt egy smaragdzöld patakocskán, felkapaszkodott a túlpartra, és íme – egész útjuk legfenségesebb erdőrésze tárult fel előttük. A szűrt fényben űrrakétányi fenyőgigászok törtek a magasba. Tövük elüszkösödött az erdőtűztől, egyikük-másikuk törzsében hatalmas üreg tátongott – húszan is elfértek volna odabenn. Az első telepesek libaólnak nevezték (és annak is használták) ezeket a hatalmas odvakat. A széllel vívott titáni harc áldozatai, harmincemeletnyi magasságból alázuhant autóbusznyi lombkoronatömbök hevertek az erdő talaján, az oregoni madársóska és a vesepáfrány dzsungelébe süppedve. Nyögő, nyekergő hang hallatszott odaföntről, jelezve, hogy egyfolytában szél járja a fák magasát. Fayék csak most értették meg, miért forgatták a Jurassic Park filmsorozat egyes részeit és A Jedi visszatér több jelenetét is ebben a vadonban. Itt tényleg azt hihette az ember, hogy bármelyik pillanatban egy Tyrannosaurus rex vagy egy szőrmók ewok bukkan fel a fák között.

 A mamutfenyő 1500 esztendő alatt 100 méter magas óriássá nő

A mamutfenyő 1500 esztendő alatt 100 méter magas óriássá nő

A mamutfenyő kérge és törzse polifenolokban gazdag, sem a bogarak, sem a gombák nem szeretik a fáját. A gyantában szegény idősebb példányok az erdőtűznek is ellenállnak. A mamutfenyő másik különös vonása, hogy a kérge alatti szövetrész, a kambium új hajtásokat növeszt, amennyiben közvetlen fény éri. Ha leválik a kérge, netán lefűrészelik egy nagyobb ágát vagy egészében kivágják, a fa sebzett részéből új hajtás kezd rohamos növekedésbe. Az irdatlan rönkök tövéből sarjadó másodgenerációs fák mind-mind az eredeti növény klónjai; dns-anyaguk akár több ezer esztendős is lehet. Furcsa módon a mamutfenyő toboza igencsak apró, nem nagyobb, mint az olajbogyó, és csak ritkán hoz magvakat. Ez magyarázza, hogy a mamutfenyvesek főként a tönkökön sarjadó hajtások révén gyarapodnak.

Minthogy jól tűri a fényszegény viszonyokat, a mamutfenyő olykor évtizedeken át „szendereghet” idősebb társai árnyékában. Ha egy termetes szomszédja (természetes okból, vagy mert kivágják) kidől mellőle, a szunnyadó mamutfenyőt egyszeriben fényözön éri. Napfény hatására a fa „megébred” és rohamos gyarapodásnak indul. évszázadokon keresztül élte rejtőző életét a tolowa, a jurok, a csilula és a többi indián törzs az áthatolhatatlan, száz méternél is magasabb mamutfenyősövény mögött. Lazac és jávorantilop húsát meg makkot ettek, kidőlt fatörzsekből hosszú kenukat faragtak. Békés életüknek erőszak vetett véget: 1848-ban, véres harcok árán az Egyesült Államok megkaparintotta Kaliforniát.

Ezután nehéz évszázad következett. Erről és az erdők védelméért folytatott küzdelemről, illetve az erdő bioszférájáról olvashat a National Geographic Magazin októberi lapszámában.

Hozzászólások

Mennyi vízre van szüksége egy elefántnak?

Mennyi vízre van szüksége egy elefántnak?

Állatkertekben élő afrikai elefántok napi vízigényét vizsgálták meg, de a vadon élőkre nézve vontak le következtetéseket.

Világörökségi helyszíneket fenyeget a klímaváltozás

Világörökségi helyszíneket fenyeget a klímaváltozás

Sok természeti világörökségi helyszín lesújtó állapotban van, az éghajlatváltozás immár a fajok inváziójánál is problémásabb.

A tengeri angyalok és tengeri pillangók igen ellenálló állatkák

A tengeri angyalok és tengeri pillangók igen ellenálló állatkák

A pteropodák, vagyis tengeri pillangók és tengeri

Nádasok rejtekén élő madár

Nádasok rejtekén élő madár

A Balatonederics határában fekvő, természetvédelmi terület egy szórványos madárfajáról már régóta tervezem, hogy írok pár sort.

Ön is szavazhat kedvenc természetfotójára

Ön is szavazhat kedvenc természetfotójára

A Londoni Természettudományi Múzeum által szervezett pályázat a természetfotók legrangosabb versenye.

National Geographic 2020. novemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

11 160 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket