Nászutas királyok

Fényképezte Stefano Unterthiner

Nyár volt a déli féltekén, eljött a költés ideje. A vízben oly kecsesen mozgó pingvinek ilyenkor esetlenül a partra kapaszkodnak, vedlenek, párt keresnek, s ha minden jól megy, nemsokára már egy szem fiókájukat táplálják. A királypingvin valóban fejedelmi jelenség, szemrevaló jószág más tengeri szárnyasokhoz képest. Megtermett, 13 kilogrammos, méternyi magas madár, csak a császárpingvin testesebb nála. Feje és csőre egy része, nyaka és melle teteje élénk narancsszínben tündököl, pompásan ellenpontozva teste alapszíneit, a feketét, fehéret és szürkét.

A szelek járta, esős-havas Possession-szigeten hat költőtelepük is van a királypingvineknek. A 36 hektárnyi legnagyobbat szerteszét heverő gömbölyded sziklái után Jardin Japonais néven emlegetik a francia kutatók. Ne gondoljuk azonban, hogy a „Japánkert” a csönd, az elmélkedés eszményi színtere. Amint azt Unterthiner is tapasztalhatta, zsebkendőnyi kis birodalmukat védelmezve a királypingvinek egyfolytában hangos csetepatékba, harcokba bonyolódnak.

A királypingvin nem épít fészket: a hím meg a tojó felváltva melengetik egyetlen tojásukat a lábuk között húzódó bőrredőben. Amíg tömött tollazatot nem növeszt, fiókájuk is ott lel később menedéket, ha zordra fordul az idő. Három hónap a költési idő, ezalatt a szülőknek sok birtokháborítóval kell megharcolniuk. Leginkább viharmadarak és szkuák támadnak rájuk, hogy tojást, fiókát raboljanak. A pingvinszülők
naponta négy órát hadakoznak és vagy kétezer alkalommal csípnek-marnak az ellenségbe. „Zsúfoltnak zsúfolt a költőtelep, de azt nem lehet mondani, hogy káosz uralja. A pingvinek szinte katonás rendben költenek egymás mellett és védelmezik a területüket” – meséli Unterthiner, aki decembertől egészen a következő év áprilisáig élt a királypingvinek között.
Az ő nagyszerű fotói láthatók a Magazin októberi lapszámában.