A húsevő növények halálos trükkje
Francia kutatók kimutatták, hogy a húsevő növények által kiválasztott emésztőnedv ragadós fonalakat hoz létre, és futóhomokhoz hasonlóan nyeli el a balszerencsés áldozatokat.
A húsevő növények rovarokat és más apró állatkákat ejtenek csapdába, és emésztenek meg. Ezzel a zsákmánnyal egészítik ki szűkös étrendjüket az általában tápanyagszegény talajon élő növények.
A legismertebb húsevő növény a Vénusz-légycsapó, de rajta kívül számos másféle ragadozó növény létezik. Ilyenek az Ázsia trópusi területein élő kancsókák (Nepenthes-fajok), amelyek nektárral teli kancsókra hasonlítanak, bár pontosabb lenne nagy, emésztőnedvvel teli szájként leírni őket.
Aktív nyálka
Egészen mostanáig úgy vélték, hogy a kancsókákhoz csalogatott rovarok a zsákmányejtő szerv belső oldalának síkos felülete miatt nem tudnak kimászni, és megszabadulni a növénytől. A kancsóban lévő folyadékot egyszerű „nyálnak” gondolták, amely csak a zsákmány megemésztésében játszik szerepet.
Francia kutatók azonban fölfedezték, hogy ez a nyálka aktívan hozzájárul az áldozatok elfogásához is. Laurence Gaume, a Montpellier-i Egyetem biológusa és Yoel Forterre, a Marseille-i Egyetem fizikusa a Borneó őserdeiben élő Nepenthes rafflesiana kancsókából származó folyadékkal kísérletezett.
Nagy sebességű videofelvételekkel kimutatták, hogy a nyálkás anyagból menekülni próbáló legyek nagyon hamar mozgásképtelenné válnak. Úgy néz ki, hogy a halálos folyadékból kiváló ragacsos fonalak fogságába esnek.
A növényi nedv elasztikus állaga miatt a futóhomokhoz hasonlít. Minél hevesebben kapálóznak a rovarok a folyadékban, annál jobban csapdába esnek. Egyetlen esélyük lenne a folyadékból való szabadulásra, ha lassan mozognának, de a kancsóba pottyant rovarok pánikba esnek, ezért rendszerint erőteljesen vergődnek.
A kutatók feltételezése szerint mostani felfedezéseik más Nepenthes-fajokra (legalább 86 növényfaj tartozik ide) is érvényesek. „Az emésztőnedv működésének és a viselkedéséért felelős molekuláknak az alaposabb megismerése hozzájárulhat a hasonlóan elasztikus folyadékok, például különféle nyálkák és a vér sajátosságainak jobb megértéséhez. Ez pedig fényt deríthet sokféle jelenségre, így a csigák és kagylók mászására vagy a hímivarsejtek mozgására a női ivarszervben” – mondta Forterre.
Akad még egy izgalmas rejtély. A kancsókákban egész életközösség él anélkül, hogy belecsúszna a nyálba. Így például különféle szúnyoglárvák táplálkoznak a törmelékből és gyorsítják fel a beesett áldozatok lebomlását. Egy karolópókfaj pedig egyenesen belemászik zsákmányért a folyadékba, majd minden baj nélkül kijön a kancsóka más állatokra nézve halálos ”tavából”. Gaume úgy véli, további terepi és laboratóriumi megfigyelések szükségesek ahhoz, hogy kiderítsük miként cselezik ki ezek az ízeltlábúak a kancsóka csapdáját.