Zsírosfarkútörpe maki – az első téli álmot alvó rópusi emlős

A National Geographic riportere Madagaszkárra látogatott – számol be a Magazin a novemberi lapszámban – hogy bemutassa annak szédületes biodiverzitását. Ennek apropóján idézzük fel egy régebbi Madagaszkárral foglalkozó online cikkünket!

A zsírosfarkú törpe maki hosszú téli álmáról a németországi Marburgi Egyetem kutatói számolnak be a Nature számában.

A makik Madagaszkár őshonos állatai, a trópusi éghajlatú sziget összesen 32 makifajnak ad otthont.

A zsírosfarkú törpe maki apró (15 centiméter hosszú és 150 gramm tömegű) éjjeli állat. Gyümölccsel és rovarokkal táplálkozik a rövid, decembertől februárig tartó esős évszak idején. A gyakori táplálkozásnak köszönhetően tömege akár 40 százalékkal is gyarapodhat ebben az időszakban, és a zsírt főleg hosszú farkában halmozza fel.

Az esős évszak elmúltával az állat étvágya és aktivitása jelentősen csökken. Ez a visszaesés különösen jellemző a Nyugat-Madagaszkár területén élő zsírosfarkú törpe makikra, ahol az állatnak komoly időjárási szélsőségeket kell elviselnie. A száraz évszak során a fák levelei lehullanak (a növény is takarékoskodik a vízzel), az állat élelemforrásai elapadnak, így a fákba épített odújában tartalékaiból tartja fenn magát.

A német zoológusok vizsgálata szerint a macskamaki testhőmérséklete az emlősökre nem jellemző módon ingadozik. A napi ingadozás mértéke a 20 Celsius fokot is elérheti: testhőmérséklete akár 9, 3 fokra is lesüllyedhet, ugyanakkor rövid időn belül 30 fokra is felszökhet.

A kutatók szerint a testhőmérséklet összefügg az állat odújának szigeteltségével – ami alapján arra következtetnek, hogy az emlősökre nem jellemző módon, az állat testhőmérsékletét a külső körülmények is befolyásolják, azaz változó hőmérsékletű, csakúgy mint a hüllők, kétéltűek vagy a halak. A testhőmérsékletnek a környezet hőmérsékletéhez való igazítása hozzájárul az állatot tartalékainak megőrzéséhez.

A zsírosfarkú törpe makik energiatakarékos időszaka megmutatta, hogy az állatok téli álma nem csupán a testhőmérséklet csökkenésével járhat. A téli álomnak semmi köze a hideghez, – sőt, tulajdonképpen a télhez sem -, hiszen valódi célja az, hogy az állat átvészelje a szélsőséges időjárás miatt bekövetkező időszakos élelemhiányt.

Téli álomra utaló jeleket megfigyeltek az egérmakiknál és a nagytestű szifakáknál is. Ez utóbbiak a száraz évszakban energiakímélő szokásokat vesznek fel: naponta megtett távolságaikat például jelentősen csökkentik, reggelente pedig hosszan napfürdőznek, hogy növeljék a testhőmérsékletüket.

A kutatók a vizsgálataikat a jövőben a lórifélékre is ki kívánják terjeszteni.