Téli álmot aludni vonulnak el a vándorló denevérek

Az európai madarak 30, míg észak-amerikai rokonaik mintegy 45 százaléka indul nagy útra a tél közeledtével. A denevérek több mint ezer faja közül azonban csupán 32 viselkedik vonulóként. Ebből 23 egy családhoz, a simaorrú denevérekéhez (Vespertilionidae) tartozik. Matematikai modellek segítségével az ő törzsfejlődésüket próbálták meg rekonstruálni az amerikai Princeton Egyetem és a német Max Planck Madártani Intézet kutatói.

A 23 fajból 11 hosszabb, ezer kilométer feletti távokat teljesít, míg a másik 12 száz és ezer kilométer közötti szakaszokat. A madarakkal ellentétben nem kiadósabb táplálkozóhelyek után kutatnak, hanem jobb téli alvóhelyeket igyekeznek találni.

A Der Standard című osztrák lap online kiadásának tudósítása szerint a kutatás eredményeiből kiderült, hogy a vonulás az egyes denevérfajok esetében egymástól függetlenül alakult ki. Kamran Safi, a tanulmány egyik szerzője úgy véli, hogy a modell alapján egy simaorrú denevér épp akkora eséllyel marad helyben, mint hogy vonulóvá váljon. A vonulási viselkedés kialakulása vagy eltűnése gyors evolúciós változáson alapul, amelyet a környezet vagy az állatok szociális életének módosulása vált ki.

A szakemberek abból indulnak ki, hogy a simaorrúak vonulási viselkedése az élőhelyeik csökkenő hőmérsékletére adott válaszként alakult ki, ami szükségessé tette, hogy átmenetileg melegebb vidékekre húzódjanak vissza. A madarak vonulásának kialakulásáról ezzel szemben úgy vélekedik a tudomány, hogy a trópusi fajok terjedtek szét más területekre.

A vonuló simaorrúak többsége azonban nem a trópusokról, hanem a mérsékelt égövből kerül ki. Ezen kívül a kutatók összefüggést fedeztek fel az alvóhely és a vonulási hajlandóság között is: a napközben faodvakban megbúvó denevérek inkább válnak vonulóvá, mint a barlangban vagy épületekben lakók. Valószínűleg a faodvakban nehezebb ideális körülményeket találni a teleléshez, illetve a nagyobb karsztbarlangok évi hőmérsékleti járása sokkal kiegyenlítettebb.