A delfincsapatok meghatározó egyéniségei
Egy vizsgálat szerint a delfincsapatok összetartásáért egy-két „hangadó” állat felelős. Eltávolításukkal a közösség felbomlása is bekövetkezhet.
David Lusseau, az Aberdeen Egyetem ökológusa hét éven keresztül tanulmányozott egy 62 tagot számláló új-zélandi palackorrú delfincsapatot. A csoport tagjait fényképfelvételekkel követte nyomon, melyeken látszott a delfinek hátúszóján elhelyezett jelölés.
A kutató a felvételek alapján megfigyelte, mely delfinek töltenek több időt egymás társaságában, mint amennyi véletlenszerűen várható volna. Arra a következtetésre jutott, hogy ezek az állatok jelentős szerepet töltenek be a delfintársadalomban.
Lusseau felkérte Mark Newmant, a Michigan Egyetem fizikusát, hogy legyen segítségére a delfinközösségek felépítésének tanulmányozásában. Newman ugyanis egyedülálló matematikai technikákat fejlesztett ki összetett hálózatok, így például az internet vizsgálatára.
Klikkesedés
Newman tanácsára először olyan kisebb csoportokat, klikkeket kezdtek keresni a csapaton belül, melyek tagjai többször lépnek kapcsolatba egymással, mint a többi delfinnel. Meglepő eredményt tapasztaltak.
Két nagyobb alcsoportot találtak, melyek igen gyengén, csupán egy-két állat révén álltak kapcsolatban egymással. Ezek az összekötő delfinek megjelenésükben nem különböztek a többitől, mégis központi helyet foglaltak el a szociális hálózatban.
Sejteni lehetett, hogy ha e kulcsfigurák eltűnnének, a két alcsoport valószínűleg elkülönülne egymástól. És pontosan ez történt. A vizsgálat évei során egyszer eltűnt kettő az összekötők közül, és a csapat kettévált. Később ez a két tag visszatért, és az alcsoportok újra egyesültek.
Az eredmények arra utalnak, hogy a delfincsapatok kohéziója rendkívül kényes, és akár egy-két tag eltávolítása is képes azt felborítani. Amikor tehát idomítás és nyilvános bemutatók céljára foglyul ejtenek néhány delfint (beleértve a kardszárnyú delfineket is), mindig fennáll az esélye annak, hogy ezáltal megbomlik a csoport egysége.