Sáskaháború Nyugat-Afrikában
Mauritánia lakosai jól ismerik a vándorsáskák pusztító étvágyát, és folyamatosan vívják ellenük a háborút. A küzdelem kint a terepen és a laboratóriumban egyaránt zajlik.
A föld a nyugat-afrikai Mauritániában Breibira Mint Aly egész családjának biztosítja a napi betevőt, és ha a termés odavész, 26 rokon – a saját gyermekeitől az unokákig – marad éhen.
„Először a kis szürke rovarokat láttuk. Szinte folytak, akár a vízözön.”
A sáskák önmagukban ártalmatlannak tűnnek. Ám ők jelentik a rettentő rovarsereg első hullámát.
„Gyűlöljük őket. Felfalják a füvet, a babot, még a ruháinkat is. Ahol eltöltenek egy napot, ott mindent elpusztítanak. De mit tehetnénk?”
Támadás érte Nyugat-Afrikát. Hatalmas rajokban, milliárd számra érkeznek a térségbe a sáskák és mindent felfalnak, ami az útjukba kerül. Egyetlen vándorsáska-raj naponta mintegy 80 ezer tonnányi növényt képes elfogyasztani. Ez 200 millió ember tápláléka lehetne.
Nyugat-Afrika termésének akár egy negyede is odaveszhet a sáskarajok felhőinek megsemmisítő támadásában.
Egyre rosszabb hírek érkeznek
Hatalmas vándorsáska-rajt észleltek, amely megállíthatatlanul halad előre, és az emberek már kezdik érezni a hatását. A rizs, a hús és a marhatakarmány ára az egekbe szökött. A háziállatok pedig éheznek, mivel a sáskák minden legelőt letarolnak. Az ENSZ is segíteni próbál, de egyszerűen lehetetlen lépést tartani a sáskarajjal.
Hambelly Ould Mohammed a sáskák elleni küzdelem élharcosa. Ő igazgatja a sáskák elleni fegyverarzenált. A sáskák elleni harcot felvevő csapat akcióra kész. Egész sor fegyvert bevetnek az ellenséggel szemben. A navigátorok műholdas térképek alapján azonosítják a legvalószínűbb célpontokat. Felderítők továbbítják a közeledő rovarfelhőkről szóló jelentéseket a főhadiszállásra. Az újoncok gyorstalpaló tanfolyamon sajátítják el a sáskák elleni hadviselés tudományát. És hordószámra szállítják a rovarölő szer utánpótlását a már mozgásban lévő csapatoknak.
Mitől tör ki rajtuk az őrület?
Amikor bőséges a csapadék és dús a növényzet, a sáskák lakmároznak, és egyedszámuk robbanásszerűen megnő. De mitől tör ki rajtuk az őrület?
Dr. Steve Simpson 25 éve foglalkozik sáskákkal. Angliában az Oxfordi Egyetemen olyan kutatásokat végez, amelyeknek még nagy hasznát vehetik Afrikában.
„Tudják, az áll az egész sáskaprobléma központjában, hogy ezek az állatok magányos illetve rajképző alakot is ölthetnek. Ha megismernénk a folyamatot, lehetőségünk nyílna előre jelezni, esetleg irányítani ezt az átváltozást” – vélekedett a kutató.
A sáskák a zzsúfoltság miatt változnak meg. Ha sokan vannak, átalakulnak. A zsúfoltság akkor jelentkezik, amikor a bőséges esőzéseket nagy szárazság követi, és a sáskák kénytelenek egyre szűkösebb táplálékforrások köré csoportosulni.
Simpson csapata megpróbálta kideríteni, miként vezet a csoportosulás rajzáshoz. Az érzékelés módjait vizsgálták. Azt már kiderítették, hogy a látás, a szaglás és a hallás valószínűleg nem játszik szerepet. Ezután következik a tapintás.
A többi egyed testét a tárolóedénybe helyezett papírgalacsinokkal szimulálták. Az edényt rázogatva a galacsinok hozzáütődtek a tesztpéldányhoz. Alig telt el néhány óra, kezdetét vette az átalakulás. Következhetett az alaposabb vizsgálat.
|
A tudósok azonban mikroszkóp helyett ecsetet ragadtak.
„Részekre osztottuk az állat testfelületét, majd ezeket a testrészeket ecsettel ingereltük. Négy órán keresztül, percenként öt másodpercig ingereltünk minden kiválasztott testrészt. A kísérlet végére kiderült, hogy csak és kizárólag akkor öltik fel rajképző alakjukat, ha a hátsó lábukat ingereljük.”
A végeredmény: a hátulsó láb a mágikus testrész. Amikor a sáskák összezsúfolódnak, akaratlanul is összedörzsölik a hátulsó lábaikat. Az inger eljut az agyba, amely úgy értelmezi, hogy elérkezett a rajzás ideje. A felfedezés drámai erejű! Ha a tudósok kiküszöbölik ezt a kiváltó ingert, elejét vehetik a rajzásnak.
Dr. Simpson meggyőződéssel állítja, hogy igen: az Oxfordban végzett kísérlete magasabb szintre lépett. Az már kiderült, hogy a rajzást az váltja ki, amikor a sáskák hátsó lába jelet küld az agynak. Ha ezt a jelet sikerül kioltani, a rajzás is megelőzhető.
„Egész sor boncolást végeztünk, és azonosítottuk a főbb idegeket, amelyek az ingerületet a lábból az agyba szállítják” – nyilatkozta a tudós.
E fontos információ birtokában a kutatók rendkívül közel állnak ahhoz, hogy kiderítsék, az agyban milyen vegyület váltja ki a rajzást. Ha ez sikerül, hatékony fegyver birtokába jutnak. Ám ez nem minden. A kutatócsapat felfedezte, hogy a rajképző anyák átadják utódaiknak rajképző természetüket.
Amikor a nőstény lerakja petéit a talajba, olyan vegyületet ad a habos bevonathoz, amelynek hatására az utódok rajképző alakká fejlődnek. E vegyület hiányában az utódok ártalmatlan, magányos, zöld alakban jönnek világra. A hab, amellyel a nőstény a bevonja a petéket, különböző vegyületek keveréke.
Simpson közel jár a kód feltöréséhez: „Lassan azonosítjuk az alapvető alkotóelemeket, amelyek révén az embrió rajképző egyeddé fejlődik. Amint ez sikerül, felhasználhatjuk az anyagot a sáskák ellen.”
Ha ez a kutatás sikerrel zárul, az az életben maradást jelentheti Breibira és számtalan sorstársa számára. A végeredmény még messze van, de a kutatások révén új módszereket találhatunk a sáskajárások visszaszorítására, sőt megelőzésére.
„Zöld izom”
A sáskavadász Hambelly egy új biológiai fegyverrel kísérletezik: az úgynevezett „zöld izommal”. Ez egy gomba, amely állítólag a rovarölő szerekkel szemben káros mellékhatások nélkül végez a sáskákkal. A környezetbarát termék emberre, növényre és más állatokra nem ártalmas.
Permetezés után a csapat hadifoglyokat ejt, hogy megfigyeljék, mi történik. A sáskák két nap múltán még mindig elevenek. A negyedik napot azonban már nem érik meg. Ha a többi sáska felfalja a tetemeket, velük is végez a gomba. A zöld izom tehát működik, csak éppen időbe telik, mire kifejti hatását.
Ezalatt egy seregnyi lárva rengeteg kárt okozhat. A menetelő sáskalárvák szőnyegének minden négyzetméterén mintegy 36 ezer rovar található. Egy nap alatt egy raj ötször annyit eszik, mint New York teljes lakossága naponta. A zöld izom tehát ígéretes fegyver, Hambellynek azonban még keresnie kell a leghatékonyabb eszközt.
Csata
A sáskák napja lassan indul. A napon sütkérezve emelik meg testhőmérsékletüket. Ahogy a nap egyre magasabbra hág, a rovarfelhők is egyre könnyebben elillannak. Hambelly csapata betáplálja a műholdas helymeghatározás koordinátáit.
Most már csak az a kérdés, hogy elérik-e a rovarfelhőt, mielőtt a rózsaszín sáskák továbbállnak. Az osztag észreveszi a rajt, és lecsap. Perceken belül teljes erővel támadásba lendülnek. 150 millió sáska kiirtására elegendő rovarölő szert permeteznek szét. A sáskák szétszélednek.
A rovarirtószer nem ideális fegyver, azonban több ezer hektárnyi termést sikerül megmenteni a bevetése révén. Volt már rá példa, hogy sáskajárás miatt egész repülőtereket kellett lezárni. Ezek a sáskák akár 120 kilométert is megtehetnek egyetlen nap alatt. Egyszer az Atlanti-óceánon is átkeltek, Nyugat-Afrikából a karibi térségbe.
A sáskajárás leküzdése csak akkor lehetséges, ha a legsebezhetőbb fázisban, a pete stádiumban támadunk a sáskákra. Afrikában azonban ez nem olyan egyszerű. Bár részletes műholdfelvételeken azonosítani lehet a legvalószínűbb peterakó helyeket, ezek a területek azonban 16 millió négyzetkilométert fognak át, kietlen sivatagokban és aknákkal tarkított háborús övezetekben vannak. A háború még korántsem ért véget.
Kapcsolódó cikk:
Sáskajárás az USA-ban?